▪■□●♡●□■▪
Mostoha világ
Aki úgy szereti anyját, mintha szerelmes volna,
Nem tudja még milyen, ha gyermek csak szolga.
S dicsérő szót, anyit, sem kap ha bármit csinál,
Azt mondják csak a szidalom az mi neki jár.
Hát tudd meg világ ostoba aki képes szeretni
Azt aki megtanította őt szenvedve élni.
Szobám falai őrzik titkaim, elejtett könnyeket,
Összetört álmokat, s mindent, mit belém neveltek.
Meg van minden, panaszom erre nincsen,
De szüleimnek igaz, szerető szíve már nincsen.
Tán nem volt eddig sem, s nem is lészen már.
Nem áll alattam biztos alap, nem tudom mi vár...
De legyen az bármi, ennél csak jobb lehet,
Nem kell nekem minden tettre szülői feletet!
Hisztérikus ököl csapás, s felszakadt a szám.
Mondanám hogy megszoktam. De nem ám!
Család csak vicc! Szép álom marad keblemben,
Mert az enyéimtől csak teher nyugszik lelkemen.
,,Semmire kellő. Fekete bárány. Hülye leányzó!"
Hát számomra sosem lesz már becslő szó?
Bevallom, hogy Einstein nem lesz belőlem sose,
De tele van tehetséggel megértetlen eszem.
Vagyok én minden, mik ők nem lesznek soha,
Bennük csak az él, mi számomra mostoha!
2019. November. 13.
▪■□●♡●□■▪
ESTÁS LEYENDO
Léleksorok
Poesía▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
