Korcs komorság

23 3 0
                                    

▪■□●♡●□■▪


Korcs komorság

Harapnak a korcsok,
S vicsorog a nyomorult,
Megkondulnak bús harangok,
A veszett ma is vért ont.

Öl a kín, s úgy fúrja
Elméjét a gyöngének,
Elsöpör, mint vad fúria,
Nem maradsz csak emléknek!

Hát ilyen az irigy kutya,
Azt hiszi bennem majd
Megakad szuvas fogsora
És az erő, mi hajt

Azt suttogja: én faladom...
Várhatod te nyomorult,
Hogy ne szövődjön több fogalom,
Mert dús elmém még ki nem hűlt!

~keletkezés dátuma ismeretlen~
~egy rég elfeledett füzet lapjai közt
bukkantam rá~

▪■□●♡●□■▪

LéleksorokWhere stories live. Discover now