{99.Szívszilánk}
▪■□●♡●□■▪
Messzeségben
Most némák nekem a csillagok,
Hallgatunk hát mi is velük.
Fáradt sóhajba bújva a holnapok,
Én itt, te ott, de egybe húz a lelkünk!
Most hallgat mellettem a kis patak,
Nem dalol rajta a habzó holdfény.
Múzsák álmos könnyei ringatnak,
De bennem oly csöndesen foszlik a remény.
Megírlak hát téged ez éji hangtalanban,
Olvassa ki belőlem a világ mit érzek
E zord, végtelen nagy homályban.
Én ugyan ott, és te ugyan itt, de nem félek!
Szárnya van a szónak, hadd repüljek!
S ha néha a Holdból inni kérek, bár keserű,
Akkor is csak annyit üvölt a szív: kérek,
S a keserűből ajkadon édes lesz e nedű!
Hisz némaságunk ha egybe olvad,
Csókjainkból szirmok nőnek,
Értéke lesz minden szónak
Mikből majdan tán csillagok születnek.
De most nincsen más, csak néma bércek
És feketéllik kint a Holdnak sugara.
Rozsdásak a falon lógó csata-ércek,
Csendesen emlékeznek minden háborúra.
Egy valami üvölt csak égi nagy robajjal,
S rágja veszettül ketrecét a szívnek!
Egy valami tombol csak őrjítő pusztítással,
Hogy te ott, s én itt... Messzeségben fekszek!
2020. Április. 05.
▪■□●♡●□■▪
48
YOU ARE READING
Léleksorok
Poetry▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
