▪■□● ♡ ●□■▪
Bús hangok barangolnak
Mint egy börtöncella sötét falai,
Mint szívemnek bús rabjai.
Hangok szólnak, s mégis hallgatnak.
Sírnak a felhők könnyek mégsem hullanak.
Körbe zárnak a falak, nincs kiút,
Nem tudja a jó oszlatni a borút,
S így nem látom a világot csak búban,
Nem elém az életem csak örökös kínban.
Sötét korom-festék festi falait,
Sötét vörös vérem pezsgi hamvait,
S miképp haldokol a láng az éjben,
Úgy veszlik el bíbor ajkam a feledésben.
S mikor már csak emlék leszek képeken,
Azért játszodjon értem egy húr a szíveden.
Pengjen a gitár, hegedű zengjen,
S apró szíved engem szeressen.
Tudom sorsom nékem feledés-mélység,
De csillog még szememben reménylő kékség.
Hallom még a hangod, tétova dallam.
Érted énekel, sírdogál piros kis ajkam.
S bár rab maradtam szíved börtönében,
Mégsem szereplek szerelmem életében.
Jajj félek, élek, de céltalan lélek
Bármerre járok rossz útra lépek.
S mikor a feledés is elnyel végre,
Majd egyszer enyém leszel az égbe,
Mert Isten eképpen rendelte el sorsom,
De remélem addigis nem feleded csókom.
2017. Október. 10.
▪■□● ♡ ●□■▪
ESTÁS LEYENDO
Léleksorok
Poesía▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
