•■□●♡●□■•
Megfáradva
Bennem zord vihar,
S feszít, érzem, jajj a lélek!
Talpam alatt foszló ugar,
Merre jár hát az élet?
Madarak könnyeitől terhes
Alattam a füvek pereme.
Testem gondtól vemhes,
S nem érzem, hogy könnyű-e.
Angyalok arany haja
Simogassa romlott szívem,
Mint nap karimája,
Úgy formál át hitem.
A pokol gyermeke is
Képes lehet szeretni a jót,
Neki sem nehéz látni
Az e világba nem valót!
Bárányok játszanak az égen,
Mily édesen nevetnek a virágok,
Behunyom zafír szemem szépen,
Bódítsanak e nemes illatok.
Oly sok terhet cipel hátam,
Ha leteszem kövek válnak belőle!
Elhullanak megkopott tollaim,
S belőlük majd fák nyúlnak az égbe!
Megfáradva szakad föl egy sóhaj,
Füstként játszik benne a kín,
S mint édes-bús gyermek zsivaj,
Kis vonat fut szívem sínjein.
Én csak jónak születni akartam,
Ördög kacag hát az égre!
Majd ha kiengedem kormos hajam,
A szél vészen dézsmát belőle.
Letörlik a könnyeim,
Mintha gyöngy volna az
És egy gyermek gyönge kezein
Ott nyugszik a vígasz!
2020. Május. 24.
•■□●♡●□■•
YOU ARE READING
Léleksorok
Poetry▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
