{Múzsa könnyek}
▪■□●♡●□■▪
Lét utazó
Taposs el, óh, nyomorult lét,
S küld vissza lelkem a Tejútra!
Meggyötört porhüvelyem csak áldást kért,
S mégis ezer penge mélyed húsomba!
Honnét jött lelkem, hogy ily hontalan,
S nem érti meg senki szenvedését?
Tán elejtettek a csillagok akaratlan
És senki sem vállalta eme tévedését?
Talán nekem a Mars festett véreret,
Hiszen maga is vörösben tündököl
És maga a Vénusz hozott szerelmet
A Bolygóktól, s a Naptól örökségül.
Szaturnusz védő gyűrűje a pajzsom,
S háborús Hold kísért át a harcokon.
Maga az Uránusz taszított néha mélybe
És a sok kínból a Plútó hozott változást,
Hogy megtanuljak felemelkedni az égbe
És sose nyeljek le több hazug ámítást,
De én ily sok ajándék ellenére, mégis
Haza vágyom hozzátok, óh csillagok,
De ti hagytok földi mocsárban korhadni,
Nem kívánjátok többé megosztani otthonotok.
Pedig szeretnék még veletek az éjben rajzolni,
Millió csillagképnek valami megfoghatót adni.
Hadd legyek én sötét helyett felkelő Nap
És hátrahagyhassam magányos létem!
Hadd legyek a csillogó estfényes lap
És csodálhassák éji szerelmesek a festményem!
Mert nekem ez a hely egy lélek börtön,
S nem táplálja semmi kopár elmémet.
Egyedül érzem magamat ezen sík vidéken,
Így megvárom míg a kín végleg eltemet.
Köszönti majd szellemem az univerzum,
Mert felköltözöm magam is hozzájuk.
Megirigyeli fényem a nemes Olümposz
És én leszek a magányosoknak arájuk.
2019. Október. 16.
▪■□●♡●□■▪
ESTÁS LEYENDO
Léleksorok
Poesía▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
