Szeretőm a Sátánfajzat

35 3 0
                                    

{99.Szívszilánk}

▪■□●♡●□■▪

Szeretőm a Sátánfajzat

Óh, te ifjú, ki verssel írta meg szerelmünk,
Hogy míg élünk eméssze föl lelkünk,
S égesse szénné meghurcolt testünk,
Hogy pezsegjen éjjel nyughatatlanul vérünk!

Óh, te kegyetlen, ki maga vagy a sátán ivadéka!
Te kinek anyja átokban teremtetett szajha,
Mert úgy szült téged, hogy képes vagy haragra,
Képes vagy tagadni, hogy ki lényed igaz párja!

Ében hajad önzőn uralja lelkem mélyeit,
S borostyán pillád rabul ejtette szemeit
Megkötözött fogoly testemnek, minek hamvait
Majd veled együtt koporsóba temettetik!

Óh, te, ki orvul támadta erős kűfalát szüvemnek,
Hogy ne legyen nyugta, mikor új napra ébrednek
Vágyaim! Téged halljalak, mikor lantok szólnak,
S felfegyverzett katonáid ismét támadnak!

Óh, te tolvaj, kinek enyves keze lelopta a csillagot,
S szüvem alá szórta egy éjjel az jó vető magot,
Hogy fattyú ivadékát hordjam! Te, ki hallgatott,
Hallgatott, mert tudta, szerető lelke már elkárhozott!

Én Téged szeretlek!

2020. Február. 18.

▪■□●♡●□■▪

38

LéleksorokWhere stories live. Discover now