{99. Szívszilánk}
▪■□● ♡ ●□■▪
A végzet szerelmese
S mikor magányos ugaron lépked lábam,
Szél borzolja gesztenyebarna hajam,
Átjárja testem és lelkem az üresség,
Nélküled sosem lesz többé kék az ég.
Kihalt fák mellett bandukol kósza lelkem,
Merev márványból faragták ki énem,
S épp oly hideg sírhalom fedi majd el létem,
Amilyen üressé vált nékem a szerelem.
Lenéz rám a nap szánakozó arany arca,
Tudja, hogy jóllétem a világnak csak álca.
Fakuló és száraz szavamat suttogják az élők:
,,Nem kellenek nekem többé a kérők."
Minden lépésem más irányba vezet,
Minden érzés bennem vad és veszett.
Azt hiszem e mesét úgy ívják végzet,
S lásd, velünk múló őszként végzett!
2019. Szeptember. 27.
▪■□● ♡ ●□■▪
13
ESTÁS LEYENDO
Léleksorok
Poesía▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
