{99.Szívszilánk}
▪■□●♡●□■▪
Ha egyszer szárnyam volna
Kéklő hegynek tetejét
Csókolja a nap vörös árja,
Szegélyezi sziklák peremét
A felkelő fény palástja.
Odakünn sír egy kis ökörszem,
Nem tálalja hajnalát.
Hisz elfödé az árnyék testem,
Így nem láthatja bennem a társát.
Sirassuk hát együtt a napot,
Mi megnyaldossa arcunkat?
Ne érezzük a hajnali fagyot,
Mi reszketésbe fojtja ajkunkat?
De ne ridd hát, kicsi ökörszem,
Napvilággá szomorú dalodat.
Inkább borítsd be szárnyaddal testemet,
Hagyjuk hátra a haldokló napokat!
Rugaszkodj el harasztos földtől,
S korhadó fák megszenesedett ágaitól,
Ne félj, kérlek, soha többé a repüléstől,
Inkább szakíts el engem is oszló világomtól!
Rombadőlnek mögöttem a tegnapok
És a hajnal már nem ígér jövőt nekem.
Elégnek könyvemben a sárguló lapok,
Miket oly sokszor áztatott könnyem.
Kérlek hát, én kicsi madaram,
Nem nagy álmodás a repülés!
Kérlek hát, én bíbor hajnalam,
Ne legyen oly fájó az engedés!
Tárd ki kérlek fényes tollaid,
Érezd, ahogy elcsal a messzeség!
Engedd el kővé váló dallamaid,
Hadd, hogy megérintsen a szépség!
Emeld föl arcomat testeddel
És taníts meg engem is szállni!
Kérlek, a múltat velem együtt engedd el,
Hadd tudjam milyen könnyű léggé válni!
Csak engedd, hogy röpüljek...
2020. Március. 26.
▪■□●♡●□■▪
44
YOU ARE READING
Léleksorok
Poetry▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
