{99. Szívszilánk}
▪■□● ♡ ●□■▪
Hontalan
Lépteim akadoznak mikor járok.
Csókjaim hervulóban mikor várok.
De mire várok, mikor semmim sincsen?
Rád? TE voltál az egyetlen kincsem!
De nem vagy, távol szórod hangodat
Olyannak aki nem érinti arcodat,
Nem kóstolja lelkedet, nem vigyáz rád
És bárhogy próbálod nem övé a szád.
Enyém vagy, tiéd vagyok! Bármi lesz ezután,
Ha majd össze futunk ketten az utcán
Ölelj át és csókolj, mintha otthon volnál
És ma is összekötne minket az a vörös fonál.
Két szakadt szív baktat hontalan,
Azt hiszi egymás nélkül gondtalan.
Tévedés tudjuk, de nem teszünk semmit,
Nem elég erős a kettőnkbe vetett hit.
Nincsen házad, hol engem vársz haza.
Nincsen házam, hol téged várlak haza.
Vándorok vagyunk közös utakon,
Mégis a ,,Nélküled" szó rebeg ajkunkon.
Fakuló, száraz, szótlan szóval hajlik nyelvünk.
Tudjuk, hogy egyszer együtt szerettünk.
Mégis más a járda minn botorkálunk,
Együtt, de egyedül bánkódunk.
Te döntöttél én döntöttem? Kérdés marad,
Minek kusza ágaira nem akad válasz.
Szerte-széjjel hontalan szívek keresnek,
S mégis, mond, egymásra miért nem lelnek?
Más kezét fogod, más kezét fogom,
Szerelmemet én is másnak vallom.
Te ott, én ki tudja merre veszem irányom,
De most már tudom, te voltál az otthonom!
Te fogod a szívem, nálad felejtettem!
Te ismered a lelkem, csak neked mutattam!
Te voltál ki mindig csókolt szótalan!
Te voltál kivel sosem voltam hontalan!
2019. Juni. 06.
▪■□● ♡ ●□■▪
3
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Léleksorok
Şiir▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
