▪■□●♡●□■▪
,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak,
Inkább bolondként haljak meg holnap,
Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem
És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,,
(Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett)
▪■□●♡●□■▪
(MINDEN JOG FENNTARTVA...
Olyan minden, mintha egy sötét üvegen keresztül bámulnék a világra. Körülöttem kopottak a színek és feketék a rózsák. Szürke színek kavalkádja a táj. Talán rossz szemüveget viselek, vagy pusztán csak rideg szívem teszi velem mindezt. Nem látom a színeket, mint vak ember lépkedek. Színtelen szürke minden, mintha napszemüvegen át tekintenek a világra. Minden szép és jó lepereg róla, s a rosszat szűri meg, azt mutatja zöld-barna szememnek. Nyíló virágoskert az életem, mégsem látok mást csak megfakult rózsák fekete szirmát. Eltakart tekintettel baktatok egy kopott fátyol egyhangú leple mögött beletörődve a szintelen szürkeségbe. Olyan minden, mintha beborult volna az ég és feketék a felhők, a fű, még a legszinesebb bíbor rózsa sem kacsint rám csak unott éjfekete pillantással. Bármerre is nézek minden olyan, mintha a rossz győzött volna, s én némán elmerültem volna bús-fekete üveg börtönöm falai között. Napszemüvegben lépkedem, fekete tájat nézve, s rideg szívvel kérdezem: Miért nem veszem le a szemüvegem?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
