▪■□● ♡ ●□■▪
Uszadékfa
A szívem, mint apró mozaik darabok,
Minden érzés fáj amire gondolok.
A lelkem, mint kihalt, kopár sivatag,
Néha balga, tán hangos vagy épp hallgatag.
Hasított darab fa, mint hajó a vizen,
Ringatózik a felszínen csendesen.
Szilánkok a lelkem süvítő viharában,
Ébredeznek annak haldokló alkonyában.
Néma sorokat írok, s nem hallja senki.
Bár kimerném fájó érzéseim mondani neki!
De dédelgetem csak csendesen szépen,
Hogy minden gondom elvesszen az éjben.
Kínok hajóján ringatózom és nem tudom kiköt-e?
Emlékeket őrzők és nem tudom feled-e?
Szavaim darabkái érkeznek el hozzá pusztán,
Mint apró uszadékfa a tajtékzó Tiszán.
Ki vagyok én mond? Számomra asszonyod.
De ki vagyok mégis mond? Semmire kellő gondod?
Kinek kellek szilánkos léttel és fájó percekkel,
Kiéhezett érzésekkel és feledésbe hulló emlékekkel?
Halott vagyok úgyis, néma hullám a vizen
És nem tud senki eligazodni e szakított szíven.
Feledem én magam is, hogy élek néha a mának,
De ha csak bántani tudsz, akkor maradok árvának!
És hidd el tudom nem ez az út a helyes út,
De körülöttem magasak a falak és túl mély a kút,
Amibe belehulltam mikor szerte múltam.
Igazán éltem-e valaha, vagy eddig is csak aludtam?
Igazán, ezt sosem tudtam...
2019. Április. 30.
▪■□● ♡ ●□■▪
YOU ARE READING
Léleksorok
Poetry▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
