Az én útvesztőm

16 2 0
                                    

{99.Szívszilánk}

•■□●♡●□■•

Az én útvesztőm

Tudod, azt mondtad, hogy te vagy a labirintusom,
De én rájöttem, hogy a közepében már nem te állsz.
Te voltam a szívem, a vérem, lélegzetem és pulzusom,
S most mégis bárhová nézek messze jársz.

Rájöttem, hogy ragaszkodni sosem szabad
És szeretni is csak úgy érdemes, ha kölcsönös!
Az idő minden élet számára gyorsan halad,
S mivel kevés van belőle nem jut arra ami fölös!

Két évig nyaltam sebeim, mostam könnyemmel
A múltam rég kihűlt koszos útjait.
Most tanácsodra lakatot teszek kezeimmel
Arra az ajtóra ami őrzi szívem vágyait!

Múlt vagy, elfogadtam, hogy az maradsz, ha belehalok is!
Szerettél, tagadhatod, de feledni sosem fogsz,
Ott leszek benned, néha eszedbe jutok akkor is,
Ha magadnak erről míg élsz hazudni fogsz!


2020. Május. 02.

•■□●♡●□■•

68

LéleksorokWhere stories live. Discover now