▪■□● ♡ ●□■▪
Kőszilánkok
Szívem szilánkjai kőszilánkok,
Mert e világban érzéstelen kóválygok.
Nem érez e sziklaszív, csak elmerül,
A lelkem sötét homályába kerül,
S csak annyit lát e világból,
Mint vak ember a színekből.
Éjsötét a táj, tele fekete,
Mint piciny testem piciny lelke.
Nézz körül bármerre,mit lát a szem?
Fekete felhők, fekete földet takarnak,
Mire sötét és szomorú könnyeket aratnak.
Fekete fák, fekete lombot hullatnak,
Színes helyett csak színtelent kaphattak.
S fekete égen is csak fekete madár száll,
Mert a szívemben bánat, s nem öröm áll.
Szívemen kő, mint súlyos láncok,
Mindenfelé égetnek éjfekete lángok.
Olyan, mint egy nehéz bilincs,
Nem drágaköves, csilivili kincs,
De énnekem másom nincs,
Csak néma szívem fekete könnyei,
S halott lelkem üres hangjai.
Mik szótlan súgnak: Várd a halált,
Úgyse látod a világban a csodát!
S érzem egy nap majd megtörténik:
Elásnak fekete földnek fekete porába,
S lelkem talán újjá eléd gyöngyfehér ruhába,
S kőszilánk szív helyett színtiszta gyémánttal.
2018. December. 10.
▪■□● ♡ ●□■▪
YOU ARE READING
Léleksorok
Poetry▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
