•■□●♡●□■•
Adósa valál a szerelemnek
Ha csendesség borulna lelkemre,
Édes balzsam hullna testemre,
Ha gyöngy-könny záporozna,
Mint apró hármat a fűszálra,
Nyíló hajnal ölelne engem.
Dübörgő fenevad a szívem,
S hogy láncom a lét vala,
A halál soha el nem kapna.
Szeret a szív! - üvöltöm halkan,
S esek össze eztán akaratlan.
Üvölt a hegy, s kiált az éj nekem:
Ne, ne tedd, ne hagyj el engem!
Vergődik, mint falevél
Az őszi szél zord ölén,
Vergődik, mint fába szorult férek,
S én áldást, csak nyugvást kérek!
Arcom mossa eső, szüntelen áraszt,
Minden mozdulat végleg fáraszt.
Érzem, hogy erőm kevéskés,
Emlékim csupán édes derengés.
Mennék, szaladnék még veled,
Nyújtsd ide, add le nekem kezed,
Arany hajad borítsd le hozzám
És kérlek, csak halld meg néma imám.
Fogadd testem romlott lelkestől,
Fogadd szívem átkozott szerelmestül!
Jajj, ha csendesség jönne rám,
S többé nem szólna a szám,
Ha a pata szó halkulna udvaromon,
Nem tudnám jő-e elő még hajnalon.
Ha megállna kezemben a motolla,
Sem én, sem a dal többé nem szólna!
Ha elfújná magos hegyeket a szél,
Ember lenne-e aki még él?
Ha ajkad adna nékem hatalmat,
Érted, kedvesem, eladnám magamat...
Talán még a bűnnek is!
2020. Június. 05.
•■□●♡●□■•
ESTÁS LEYENDO
Léleksorok
Poesía▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
