{99.Szívszilánk}
▪■□●♡●□■▪
Horizont
A horizonton a hajnali nap már kél,
S a sok táncoló csillag sírva tűnik el.
A vén vándorló Hold botját fogva halad,
Meglátod, ismét verőfényes nap hasad.
Óh, mily szépen kéklik keltében az ég,
Épp így fénylik mi keblemben e percben ég.
Hát nem csodaszép a vörös palást és
Annak rózsaszín szegélye? Bár az csak körítés,
Mit a nap minden hajnal idején
Igényesen magára aggat. Ne lásd, hogy vén!
S tán a Holdnak így már igaz párja akadt,
Csak az én szívem az, mi árva maradt.
Árván tekint el odakint a horizont havára,
Annak minden fénylő kis csillagára...
És mi az, mit magába foglal egy ébredő ima?
Csakis a szívem párja utáni vágyódása!
Mert ha a Holddal arany asszony táncol,
Az én lelkem, miért nem lehet láncon,
Hogy rabja legyen egy szerető ifjú úrnak,
Egy igaz szájú, makacsul-bátor költőnek?
Ki minden alkalommal színt fest az égre,
Hadd öltözzön az is újra valami szépbe!
Ki igazgyöngynek írja le a könnyeket
És maga határozza meg nekem a horizontot.
2020. Január. 07
▪■□●♡●□■▪
29
YOU ARE READING
Léleksorok
Poetry▪■□●♡●□■▪ ,,Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem És nem kell majd szégyelljem azt aki lettem!,, (Ez ugyan nem saját, de nagyon megtetszett) ▪■□●♡●□■▪ (MINDEN JOG FENNTARTVA...
