15.Fejezet

4.9K 172 8
                                    

Olivia szemszöge :

Reggel miután felébredtem,össze kaptam magam és a kulcsot leadva indultam a motoromhoz,de előtte megnéztem a recepció faliórán az időt.

10.47

Máma már nem megyek be a suliba.

Hazafelé menet a gondolatok ujra cikázni kezdtek a fejembe.

Nem adtam semmi okot a féltékenységre.Neki áll feljebb,pedig ő dugta le Emma torkán a nyelvét.És semmi nincs köztünk hogy féltékenykedjen.

A házunk előtt leparkoltam,és a kulcsot előkeresve a zsebemből benyitottam.

A konyhapulzon a telefonom volt,mellette a sulitáskámmal.

Volt mellettük egy cetli,amin Ashton kézírása volt.

"Figyelj,teljesen férre értettem a helyzetet.Egy barom voltam,kérlek beszéljük meg."

-A    

De még mekkora barom volt.A telefonomat bekapcsolva láttam,hogy két óránként jöttek az üzenetek,hogy otthon vagyok-e már?

Olivia : Itthon vagyok,esetleg majd gyere át,ha szeretnél EGYEDÜL !-küldtem el Elinek az üzenetet.

Elizabeth : Otthon vagy?Jaj de jó.Hogy vagy?Hol voltál?Mióta vagy otthon?Odamenjek most?

Olivia : Nem kell rá ér suli után.Igen jól vagyok,és egy Motelben aludtam.Az előbb értem haza.-küldtem el az üzenetet,és a szobámba felcsoszogva az ágyba vetettem magam.Elég fáradt vagyok.A Motelban nem valami kényelmes az ágy,bármenyire is tűnik annak.

Ashton szemszöge :

A padomban ülök,és az ablakon bámulok ki.Szivesebben maradtam volna otthon,hogy megvárjam Lívet...de Eli nem elgedte.Ő is aggódik Lívért,de azt mondta biztos nincs baj.

Az óra vagy 20 perce elkezdődött.

-Pssszt.-hallom meg a szomszéd padbol Eli pisszegését.

Feléfordítottam a fejemet.

-Otthon van.-súgta.

Én már áltam volna fel,hogy elmenjek hozzá,és megbeszéljem vele a dolgogat,de Eli nemlegesen megrázta a fejét.

Hugi💕 : Nem akar senkivel találkozni.Egyedül akar lenni,délután megyek át hozzá,azt mondta csak egyedül mehetek.Ezt jól el intézted.

Egy kicsit elszomorodtam.Elinek igaza van.

A nap további részében a srácokkal bandáztunk.Mondjuk Lív nélkül nem az igazi.És az sem tette jobbá a napomat,hogy Emma egyfolytában a nyakamon lóg.Szó szerint.Folyton a derekamat ölelgette,vagy a kezemet akarta megfogni.Most is épp Dylannel,Lucassal,Elivel és Adammal beszéltem,amikor mellém lép Emma.A kezével átkarolja a karomat,és a vlállamra akarja hajtani a fejét.

-Emma,kopj le.

-Nem,Ashy.Most van alkalmam kiélvezni hogy az enyém vagy.És megismételhetnénk azt,ami a tegnap volt a folyosón.-nyávogta a fülembe arra utalva hogy lekaptam csak úgy.

-Kössz nem.-próbáltam kihúzni a kezeimet az övéi közül.

-Emma húzz innen,ezen mit nem értesz?-csattant fel Eli.

-Te csak kussolj lúzer.Azt hiszed attol még,hogy Dylannel dugatod magad vagy is valaki?-kérdezte gúnyosan.

Mégjobban ki akartam húzni a kezemet,de jobban rászorított.Dylan Emma felé lépett,mire a lány mögém próbált bújni.

-Ashy,bántani akar.Védj meg.-parancsolta.

-Meg érdemelnéd,hogy bántson.A hugomról te így nem beszélhetsz.-mondtam fogcsikargatva.Ha Lív itt lenne akkor már is lenne egy frappáns beszólása.

-Eddig nem is érdekelt.Most mi változott?-húzta fel agyonfestett szemöldökét.

-Én.-jelentem ki,a szemébe nézve.

Bonyolult szerelemWhere stories live. Discover now