Bonyolult szerelem

21.Fejezet

Olivia szemszöge :

Szarrá tört az autóm,de megnyertem a versenyt.Még egy csomót játszottunk.Hol Miles nyert hol meg én.Végül mindenki elaludt.Mind a négyen összebújva aludtak.Eli Dylanhez bújva aludt,Lucas pedig Adamhez bujt szerintem öntudatlanul.És Ashton pedig az ölembe hajtva a fejét aludt a földön.A térdemen pedig Miles.Én a két fiúnak a haját simogattam.A testükre raktam egy-egy pokrócot,ami az ágyon volt.Ashton a fejét akkor hajtotta az ölembe amikor megnyertem a harmadik versenyt is a kilencből,és azóta sem emelte fel onnan.Nagyon aranyos egyépként,így olyan ártatlan és nyugodt.A szemeim lassan csukódtak le,és egyre nehezebb volt a pislogás.Végül engem is elnyomott az álom.

Ashton szemszöge :

Délután körül ébredtem fel.A többiek még aludtak.Én még mindig Lív ölébe voltam.A hasa felé fordultam és úgy öleltem magamhoz az alvó lányt.Keze a hajamba volt,és direkt úgy mozogtam,hogy az ott is maradjon.Mocorgást hallottam.

-Ashton,ébren vagy?-hallottam meg Miles suttogó hangját.

-Igen.Éhes vagy?-kérdeztem szuper bátyó módjára.Nem evett mióta hazajött.

-Igen.-jött a halk válasz rögtön.

-Gyere de vigyázz ne ébresszünk fel senkit.-bármennyire is akartam még élvezni Lív közelségét,muszály voltam kaját adni az öcsémnek.Nem nagyon foglalkoztam senkivel addig amíg Oliviát meg nem ismertem.Eléggé szégyellem is magam ez miatt,hogy ahoz hogy végre változtassak az életmódomon,ne csak bulizzak,és törődjek másokkal is csak annyi kellett,hogy  megtetszen nekem egy lány,aki nagy valószinűséggel nem lehet az  enyém.Lív számomra az elérhetetlen.Változtatni szeretnék ezen,mivel érzem,hogy Ő is érzi azt ami köztünk van.

Lelopakodtunk a lépcsőn.A konyhába vettük az irányt.tekintetem a falon lógó órára vezettem.17.21-t mutatott.

-Mit kérsz?-néztem Milesra.

-Sonkás szendvicset.-leült az ebédlőasztalhoz.-Kedves lány Olivia.Van valakilye?

-Nem,nincs.-mondtam,miközben megkentem a kenyeret vajjal.

-Akkor megkérhetem hogy legyen a feleségem.Csúcs.-húzta ki magát.A vajazókés kiesett a kezemből.

-Mi?Ez hogy jutott az eszedbe?-néztem az öcsémre,aki lehet hogy a riválisom lesz.

-Mi az?Talán te akarod elvenni őt?-nézett rám nagy barna szemeivel.Én nem válaszoltam,de éreztem hogy ég az arcom.Inkább a szendvicsre fókuszáltam,és nem néztem az öcsémre.-Neked tetszik Olivia?

-Mi?Neem.Vagyis...Kérsz bele mustárt?-próbáltam terelni a témát ami sikerült is,ugyanis Miles hosszú időn keresztül csak arról beszélt,hogy ki nem álhatja a mustárt.

Már majdnem megette az utolsó falat szendvicsét,amikor Olivia lejött a lépcsőn.Haja kissé kócos volt,és a szemeit törölgette.

-Menyi az idő?-mondta rekedtes álmos hangjával.Imádom.Leült a székre és Milest nézte ahogy eszik.Elég otthonosan mozog már itt nállunk.

-17.45.-mondtam,miután az órára néztem.

Valamit morgott válaszképpen,majd a kávéfőzőhöz ment.

Csinált magának kávét,és visszaült.

-Azt is elfelejtettem milyen nap van.

-Vasárnap van.-világosítom fel.Erre ő fájdalmasan felnyög egyet,gondolom a sulira gondolva.

-Szuper.-morogja.

Képzelem mennyire van kedve a sulihoz.

-Mostmár hazamegyek,összepakolok holnapra és Danteval töltöm a többi részét ennek a napnak.-pattant le a székről.Ki az a Dante?Lívnek van valakilye és nem mondta?És...Adam akkor miért mondta hogy én tetszem neki?Vagy ő sem tudja?Miben jobb Dante vagy ki a fene amiben én nem?

Az ajtó csukódásának hangjára lettem figyelmes.A fejemben ezer féle kép zajlott le hogy miképp fogja a nap hátralévő részét tölteni azzal a Danteval.

Fél órája ülök a szobába,és próbálom elfelejteni,hogy Lív egy fiuval van.

-Hé?Livi hol van?-nyitott be álmos fejjel a hugom.

-Hazament,valami Dantehoz.-morgom.

-Á,szóval már te is tudsz rólla?Neked is bemutatta?Kicsit ilyesztő,de ha jobban megismered akkor nagyon kedves.-szóval Eli is tud rólla?-Nagyon bújos.És a szeme....elképesztő.-áradozott.

-Hé,neked barátod van!-világosítom fel.

-Igen,ezt én is tudom.De ez most hogy jön ide.

-Itt áradozol egy hapsirol,aki ma Lívvel van együtt.-nem akartam,de féltékeny lettem.Olyan éllel a hangomban mondtam a végét,hogy még én is meglepődtem.

-Mi,te....Jaaa,már mindent értek.-mondta sokat mondó vigyorral,de mielőtt válaszolhattam volna otthagyott ezernyi kérdéssel a fejemben.

Tök jó testvér,nem?