Bonyolult szerelem

24.Fejezet

Az agyam azt súgja,hogy nem tartana sokáig köztünk úgy semmi,nézve a lányok között terjengő hírnevét,miszerint minden lány csak a szexre jó neki,és hogy mindent megkap amit akar,bármi áron.A szivem viszont azt súgja hogy Ashton megváltozott.Nincs mindig másik csajjal minden héten,törődékenyebb lett a családtagjaival,és egy nővel sem feküdt le mióta ismerjük egymást.Legalább is,nem tudok rólla....

Nem tudtam másra koncentrálni,csak a meleg tenyerére.Még pár perc,és kicsengetnek.

Egy sóhaj szökött ki ajkaim közül,amikor gyengéden rászorított a combomra.Még jó,hogy az osztály nemhallotta,mert egymással beszélgetnek,de a mellettem ülő biztos hogy hallotta,mivel megint rászorított,de most egy kicsit erősebben.A kezembe kellett harapnom,hogy ne sóhajtsak fel megint.

A csengő megszólalt,mi pedig felemeltük a fejünket a padról.Az én arcom felvette a paradicsom színét,Ashton pedig mosolygott.

-Lívi,kijösz?-nézett rám Eli.

Ashton megszorította a combom.

-M-Most nem.Majd köviszünetben.-válaszoltam.Eli kiment,majd a többiek is.Mind vagy a büfébe mentek,vagy az udvarra.Rajtunk kívül senki nincs a terembe.Mondani akartam valamit,hogy megtörjem a kínos csendet,de én a tettek embere vagyok.

A tarkójától magamhoz húztam de még nem ért össze a szánk.

-Ha össze mered törni a szivem,soha nem bocsátok meg.-suttogtam az ajkaira.

-Nem fogom,igérem.-lehelte a számra,mire én megszüntettem a köztünk lévő kis távolságot,és ajkaink táncot jártak.-El sem tudod hinni hogy mióta várok erre.-szakítja meg egy pillanatra a csókunkat.Visszahúzom,és nyelvemmel bejutást kérek,amit habozás nélkül meg is ad.Nem csak ő várta már ezt.Én is.-Olivia Black,leszel a..barátnőm?-látszott fél a válaszomtól.

-Igen,Ashton.Leszek a barátnőd.-most ő húzott magához,és az ölébe ültetett,nem megszakítva a csókot.

-Navégre.-hallottuk meg Eliék kiáltását.Én ilyedtemben majdnem felugrottam.

-Te jó szent szar.Esküszöm hogy ti visztek a sírba.-morogtam feléjük.Ki akartam szálni Ashton öléből,de csak annyit engedett,hogy megforduljak.Hátamat a kemény melkasának döntöttem,és onnan néztem a többiekre.

-Ne túlozz.Örülök hogy végre nem olyanok vagytok mint két vak hülye.-mondta Eli,a többiek meg bólintottak.Én felhúzott szemöldökkel néztem az ugyszintén helyeslően bólogató Adamre,egy amolyan "Te mondod?"nézéssel.Abba is hagyta a bólogatást,és inkább csak vigyordott,piros arcal.

-Ha összetöröd a szívét,én betöröm a képed bátyám.-emelte ki az utolsó szót Eli.

-Igen,tudom mivel jár.Már felvilágosítottak a következményekre,ami egyépként ha rajtam múlik nem következik be.-majd ujra megcsókolt.

-Reméljük.-morogta Eli az orra alatt.

-Egyre jobban kedvelem ezt a kémia órát.-vigyorog Ashton arra utalva ami az órán történt.Na szép,az arcom megint a paradicsom színét vette fel.

De akkor és ott én voltam a legboldogabb ember a világon.