Bonyolult szerelem

26.Fejezet

Éreztem,ahogy két izmos kar ölel át.Tehát nem álom volt a tegnapi?Tényleg itt van,velem.

Kinyitottam a szememet,és egy mélyen alvó,kócos Ashtonnal találtam szembe magamat.Még egy kicsit élvezni akartam a helyzetet,ezért hozzábújtam.Ő még álmában is reflex szerűen szorított magához,ami nagyon jól esett.

Egy idő után eldöntottem hogy csinálok neki reggelit.Lassan,és óvatosan kiszabadultam a biztonságot nyújtó karjai közül,és lelopakodtam a konyhába,hogy reggelit készítsek.De már a lépcsőn beszélgetés foszlányokat hallottam.Még jó hogy becsoktam a szobám ajtaját.

Lépcsőzés közben próbáltam kivenni miről is beszélgethetnek,de nem sikerült.

Amikor leértem akkor már abbamaradt a beszéd,és mindketten rám néztek.Anyám elkerekedett szemekkel mérte végig az öltözködésemet.

-Meg is szólalsz,vagy mehetek reggelit csinálni a barátomnak?-kérdeztem mérgesen,de ügyeltem arra hogy ne legyek túl hangos az alvó fiu miatt.

-Elősször is,hogy beszélsz te velem?Én nem így neveltelek.-mondta szemrehányóan anyám.

-Az neked hogy a rohadt életbe nevelés,hogy lassan 11 éve csak levegőnek néztek,és csak a pénzt agyátok.Nekem nem erre volt szükségem,nekem szülőkre.Nehogy azzal gyere hogy nem így neveltél,mikor az hogy 7 éves koráig törődsz a gyerekeddel az nem nevelés,de még csak nem is szülő.-láttam hogy mind ketten fel vannak háborodva,ezért folytattam.-Nem is emlékszem mikor maradtatok itthon 3 napnál többe.Nem tudtok róllam semmit,szerintem még azt sem tudnátok fejből megmondani milyen színű a lányotok szeme?Mi a kedvenc ételem?Mit szeretek a legjobban csinálni?Mi az amit utálok?Könnyü-e elnyerni a bizalmamat?-nem vártam hogy tudják rá a választ,de azért jól esett volna.

-A szemed kék,gyönyörű tenger kék.Ha dühös vagy el sötétül,és olyankor sötétkék,de már majdnem fekete.-hallottam meg Ashton rekedtes,de biztonságot nyujtó hangját a lépcső tetejéröl.-A kedvenc ételed a bolognai spagetti,zenélni és gitározni szeretsz a legjobban,meg persze a kígyóddal törődin.De szereted a barátaiddal,és velem tölteni az időt.Szeretsz azért bulizni is,de sosem viszed túlzásba.Utálsz mások előtt sirni,és utálod ha beszólnak neked,vagy a szeretteidnek.Ja meg a halat,azt ki nem álhatod.-ezen elmosolyodtam,de rájöttem hogy milyen helyzetbe is vagyunk,ezért ujra felvettem a póker arcomat.-A legutolsó kérdés az,amire más kapásból tudom a választ.-hallottam,hogy elindult a lécsőn.Egyik kezét megéreztem a derekamon,majd magához közelhúzott.-Egyátalán nem könnyű elnyerni a bizalmát,az nálla egy nagyon fontos dolog.Most már megértem miért nem mesélt nekem a szüleiről,azaz magukról.Amit hallottam onnan fentről az válasz a kérdésre.

-Mióta vagy ott?-kérdeztem halkan.Talán túl hangosan beszéltem?

-Már egy ideje,megéreztem hogy nem vagy mellettem és tessék,itt vagyok.Egyépként jó reggelt.-adott puszit a homlokomra.-Ja és még valami...Tudják egyátalán maguk hogy a lányuk menyit segít a barátainak?A hugomnak?Vagy maguk ki sem néznek a munkájukból?Komolyan,azért 11 év az hosszú idő.És tisztelet adás ide vagy oda,röviden magukat a leg szarabb szülőkhöz sorolnám.További szép napot.-majd mintha mi sem történt volna,odament velem az oldalán a hűtőhöz.-Milyen reggelit szerettél volna csinálni?-szóval már az elejétől fogva ott áll,de most sem kérdez.Ez annyira jól esett tőlle,hogy a tarkójánál fogva magamhoz húzom,és megcsókolom.Ez egy kicsit szenvedélyesebre sikerült,de nem bántam.

-Köszönöm.-mondtam.

-Ne sírj,mosolyogva jobban szeretlek.-megdöbbentem.Most elősször mondta ki az "sz,, betűs szót.Ő is egy kicsit meglepődött.

-Én mindenhogy szeretlek.-ujra megcsókoltam.

-Na,mit akartál reggelire csinálni?-huzogatta a szemöldökét.Én felnevettem ezen a nagy éhségén,de tudom hogy részben téma elterelés.

-Hmm....palacsintát?-tudom hogy az a kedvence,de egy kicsit azért húzom az agyát.

-Ohoho az jó lesz.-húzódott kisfiús mosolyra az ajka.

-Hogy mondod?Inkább szendvics?Pedig a palacsinta finomabb.-biggyesztettem le a szám.Próbáltam visszatartani a mosolyom ami sikerült is.Ashton szemeiben mintha egy palacsinta világ tört volna össze.Muszáj volt felnevetnem.

-Haha,nagyon vicces.-forgatta meg szemeit,de neki is ott volt a mosoly az arcán.

Előszedtem a hozzávalókat.Kicsit nyújtózkodni kellett,hogy elérjem a tálat amibe a palacsinta alapanyagát keveremi ki,de végül sikerült elérnem.Elővettem egy serpenyőt és a tűzhelyre raktam.Ashton végig azt figyelte mit csinálok.

Amikor már az első pár adaggal kész voltam,az asztalra raktam a fiú elé.Ő neki is kezdett,de továbra sem vette le a szemeit róllam.

Kicsit azért kínosan éreztem magam amiatt,amiért hallotta a beszélgetést a szüleimmel.Hogy tudja ő is milyen velük a kapcsolatom.Nem ilyen benyomásokat kellett volna nyujtaniuk,de nem hánytorgatja a témát.Tudja hogy majd ha akarom akkor elmondom.

Reggeli után a szobámba mentünk,és befeküdtünk az ágyba,és ki sem keltünk onnan.Egymást öleltük,és filmeket néztünk.Dante megismerkedett Ashtonnal.A fiu még most is félve néz néha az akvárium felé.