Bonyolult szerelem

36.Fejezet

Ma előbb keltem,mint a fiúk.Éreztem a derekamon Ashton védelmező,erős karját.Ő még javában aludt.Lassan,és óvatosan hogy fel ne keltsem ki másztam valahogy.Lábujj hegyen mentem be a konyhába,és a konyhába mentem.

Elibaba💞: Ébren vagy?

Livibaby💞: Igen,most keltem.Mikor jöttök át?

Megbeszéltük Elivel,hogy ő,Lucas és Dylan átjönnek karácsonyozni.A szülők jóba vannak és elmentek mind a hatan 2 napra velneszezni.

Az én szüleim pedig szokás szerint dolgoznak.

Elibaba💞: Rendben,szólok a srácoknak.10 perc és ott vagyunk.

Livibaby💞: Okés

Addig én egy nagy és díszes tálba tettem mézeskalácsot.

Rengeteg "Boldog karácsonyt" üzenetet kaptam,volt aki az idővonalamra irt,de voltak olyanok,akik instagrammon irtak.

Felmentem halkan,és a fürdőbe mentem.Volt ott egy karácsonyi pizsoma,ami egy fekete piros kockás hosszú nadrágból,és egy fekete trikóbol állt,rajta egy piros csillogó
"Boldog karit"felirat.

Amint kijöttem a fürdőböl az ágy felé vettem az irányt.Ashton még mindig aludt.Lassan felé másztam az ágyban,és a hátára ültem.Ő morgott párat,mire és elkezdtem puszikkal behinteni a hátát.

-Jó reggelt,álomszuszék.-mondtam miközben továbbra is puszilgattam.

Erre ismét motrgott egyet,de ez inkább jóleső morgás volt,nem pedig fáradt.

-Tudom hogy ébren vagy.Kelj fel.Karácsony van,ne aludd át.-mocorogni kezdett,én pedig majdnem leborultam az ágyrol.A szemei félig voltak nyitva,és a hátán feküdt.A csípőmnél fogva magárahúzott,én pedig ismét rajta ültem.

-Boldog karácsonyt,Liv.-szólalt meg azzal a reggeli rekedt hangjával,ami nekem nagyon tetszik.

-Neked is,Ashton.-mosolyogva hajoltam felé,ő pedig a tarkómnál fogva ajkaira húzott.

Szenvedélyes csókcsata vette kezdetét.Nem tudom hogy hogyan,de már csak arra eszméltem fel hogy Ashton van felül,és a nyakamat kényeszteti.Tudja hogy az a gyengém.

Elhúzódott tőllem,de csak addig amíg levettem a trikót magamról.Csak nézett,és szószerint felfalt.Én viszahúztam magamhoz,és ujra megcsókoltam.Kezem izmos melkasára tévedt,onnan pedig lassan a kidolgozott hasára.

-Szeretlek,Olivia Black.-mondta két csók között.

-Én is szeretlek,Ashton Reed.-ismét magamhoz húztam.

Ezt a pillanatot nem más zavarta meg,mint az a rohadt csengő.

-Ezt még folytatjuk,szépségem.-mondta,majd egy puszit nyomott az ajkamra,amiből aztán kettő majd három lett.

Ismét megszólalt a csengő.Felkaptam a trikómat,és lesiettem.Azért fohászkodtam,hogy ne boruljak le a lépcsőn.

-Na végre.Már azt hittem letörik az ujjam.-tettetett felháborodást Eli,mögötte a két fiúval akik visszatartott nevetéssel néztek minket.

-Eli,mindössze kétszer,ismétlem...kétszer nyomtad meg a csengőt.-néztem rá mosolyogva.

-Nem baj,de letört volna.Éreztem,ha megint megnyomtam volna már nem lennének ujjaim.-Dylan és Lucas eddig bírták.Elnevették magukat.

-Csönd,különben kint maradtok.ÉS nem keptok mézeskalácsot.Majd az ablakból figyelhetitek ahogy esszük.-azonnal elhalgattak,mind imádják a mézeskalácsot.Reakciójukon elmosolyodtam,és férre áltam hogy betudjanak jönni.Ashton a konyhába csinált mindenkinek kávét,én pedig elmentem hogy felébresszem Adamet,aki még a csengőre sem ébredt fel.

Benyitottam a vendégszobába,ahol ő aludt.Mindig ezt válassza ki ha nállam alszik,lehet ez lesz majd az itteni szobája.

-Kicsi a rakááás.-kiáltottam fel,miközben ráugrottam.

-Áuu.Liv,ez fájt.-én rajta nevettem,miközben ő szenvedett.De ilyen egy jó barát,nem?

-Boldog karácsonyt Adaaam.-húztam el az "a,, betűt,miközben megöleltem.

-Neked is,törpe.-ölelt vissza,de nem hagyhattam annyiba a törpe megnevezést.Elkezdtem csikizni az oldalát,mivel ott a legcsikisebb.

-Ne-nemár.L-Li-Liiiiv.-nem birt kimondani egy értelmes mondatot sem,annyira nevetett.Már lassan a könnye is kifolyt.

-Rendben,leállok.De csak azért mert nagyon jó szívű vagyok.-vigyorogtam rá.

-Mostantol zárom az ajtót.-lihegett Adam,én pedig ismét felé nyúltam hogy megcsikizzem.-Vagyis,nem kell bezárni az ajtót.Bár azért nem árt.-motyogta halkan az utolsó mondatot.

-Na gyere,itt vannak a többiek.Tudod,Eli,Dylan....Lucas.-néztem rá huncut mosollyal,miközben föl le huzogattam a szemöldökömet.

Egy párna csapódott az arcomba,mire ismét nevetni kezdtem.

Lent a többiek már a konyhában ették a mézeskalácsot.Adam a szivéhez kapott és megjátszott megbántotsággal nézett a többiekre.

-Ti...Ti nem vártatok meg,ENGEM?-majdnem elnevettem magam,mert néha olyan hülye tud lenni.

-Nem,vagyis...mi csak....megnéztük nem e romlott!?-mondta Eli.Ez most nem tudom hogy kérdés vagy válasz.

-Héj,már hogy lenne romlott,elősször is tegnap csináltam,másodszor pedig...ÉN csináltam.Már a feltételezés is sértő.-tettem csípőre a kezemet,miközben megrovóan néztem a többiekre,természetesen nem igaziból.

-Nem úgy értettem,csak....Adam.....Jó feladom,igen nélküled ketdtünk enni.-Adam és én összenéztünk.

-Hát ez felháborító,gyere Adam,csinálok neked forrócsokit.Tejszínhabbal a tetején.-Adam mint egy kisfiú,nagy mosollyal nézte mit csinálok.A többiek is nagyon szeretik.DE most csak Adam kap.

-Nemár szerelmem.-egy kicsit meglepődtem a beceneven,amit Ashton használt,de nem mutattam ki.Szerintem egy picit ő is meglepődött.-Csinálsz nekem is?-tuti hogy a bociszemet váltotta be,de amikor fel akartam nézni hogy megbizonyosodjak rólla,Adam eltakarta a szemem.Én ezen felnevettem,és csináltam tovább.-Adam,te áruló.

Egy perc mulva már Adam tejszínhabos szájjal nézett a többiekre.Ők pedig úgy néztek Adamre,mintha bármelyik pillanatban kikapnák a kezéből a bögrét.

-Na jó csinálok,de csak azért mert úgy néztek Adamre hogy már féltem szegényt.-mondtam és elővettem még pár bögrét.

Így már mindenki egy forrócsokis bögrével a kezében ált a konyhába.
Amíg a többiek a forrócsokival vannak elfoglalva,én felmentem és az ajándékokat a fa alá tettem.Láttam hogy nem csak azok vannak ott amiket én tettem le.Biztos akkor tették oda amikor fent voltam.

Egész nap a kanapén voltunk pokrócba bugyolálva,Lucas és Dylan a két fotelben voltak,és vicces karácsonyi emlékeket meséltünk egymásnak.Nekem nem nagyon volt mit mesélni,de boldogan halgattam a többiek történeteit.

-Emlékszem amikor Ashton egy müanyag villával és késsel várta a mikulást a lépcsőn,mert meg volt győződve arról hogy a mikulás mézeskalácsból van.Ezt mind csak azért,mert látott egy kirakatban egy nagyon nagy mikulás mézeskalácsot.-Eli miután ezt elmondta mind elkezdtünk nevetni,Ashtonon kívül.A hátam neki volt támasztva a melkasának.

-Jol van na,még csak 7 éves voltam.-mondta pironkodva Ash mögülem.

-Igen,és már akkor ki akartad csinálni a gyerekek boldogságát?Hát ez kész.-nevettem fel.

-Mikor lesz ajándékozás?-nyafogott Adam.

Én és a többiek az órára néztünk.

-Most.-mondtuk egyszerre.