Bonyolult szerelem

39.Fejezet

Előbb keltem mint Ashton.A tegnap estére visszaemlékezve nagy mosoly terült el az arcomon.Lenéztem a mellettem még békésen alvó fiúra,csupasz melkasa vonzotta a tekintetemet.

Nagy nehezen elnéztem onnan,és kiosontam a szobából.

Lent Elivel futottam össze,épp egy kávét készített magának.

-Szia,hogy aludtál?-köszöntött Eli.

-Öm...-elpirultam kérdésére,ami remélem nem tűnt fel neki.-Jól,jól.

-Látom.-kacsintott.Tekintetem a nyakára tévedt.

-És a te estéd?Hogy telt?-vigyorogtam,miközben a szemöldökömet huzogattam.

-Khm..Jól,jól.-hasonló választ adott,mint én.

Egymásra nézve nevettünk.

Hirtelen egy kar ölelte át a derekamat.Elmosolyodtam,de el is pirultam,a tegnapira visszagondolva.Csókot lehelt a nyakamra,mert tudja hogy imádom.Feléfordítottam a fejemet,és lassan megcsókolt.

-Jó reggelt.-morogta,miközben ujra ajkaimhoz hajolt.

-Jó reggelt neked is.-hátrébb hajtottam a fejem hergelés képpen.Ravasz mosolyt küldtem felé,mire neki is egy szívdöglesztő mosoly jelent meg ajkain.

-Hát így állunk?-húzta fel a szemöldökét.-Pedig tegnap nem...-folytatta volna,de két ember krákogása hangzott el.

-Oh,szia Dylan.Hogy aludtál?-kérdezte Ashton mit sem sejtve.

Ahogy gondoltam.Dylan és Eli teljesen elvörösödtek.

-Jól.T...Tökéletesen.-dadogott.Ashton nem törődött vele,ismét felém fordult.

-És te?Hogy aludtál?-húzta ismét mosolyra a száját,de ez már más mosoly volt.Ravasz.Nagyon ravasz...

-Én?Hogy én?Jól aludtam,köszönöm.Na és te?-most komolyan mindenki azt kérdezgeti a másiktól hogy hogy aludt?Egy kicsit gyerekesek vagyunk.

A fülemhez hajolt,és halkan súgta a fülembe a válaszát,úgy hogy csak én haljam.

-Fantasztikusan.-vigyorog,mint mindig.

-Jó most már elég legyen ebből.-szólt Lucas nevetve a lépcsőröl.Nem sokkal később jött Adam is.

-Igen szerintem is.-nevettem.-Csinálok reggelit.-már indultam volna a konyhába,amikor egy kéz fonódott a karomra.Ashton volt az.

-Ma mi csináljuk a reggelit.Mindig te etetsz minket.Ezzel tartozunk.-hát,ilyet se hallottam még tőlle.

A többiek egyetértően bólogattak.

-Rendben.DE,Adamet ne engedjétek a sütő közelébe.Így beleegyezek.-a többiek  bólintással adták tudtomra hogy megértették.Kivéve Adam.Ő karbatett kezekkel nézett rám.De ott bujkált ajkain a mosoly.

A nappaliba mentem,és eldőltem a kanapén.Éreztem hogy valaki a lábamra telepedik.Molly volt az.

-Szia szőrmók.-a simogatás látom nálla is bejön.Ugyan úgy,mint a gazdájának.Ebben nagyon hasonlítanak.

-Hé,mit csinálsz.Adam nemááár.-hallottam Dylan hangját.

Felemelkedtem csak anyira hogy belássak a konyhába.Adam a csapnak a fejét Dylan felé irányította.

-Ha megmered megint nyitni,kicsinállak.-mondta halál komolyam Dylan.Most vettem észre,hogy csupa víz.Upsz...

A többiek,mintha mi sem történne,a reggelit készítették.Néha hátra néztek hogymi folyik ott,de nem nagyon törődtek vele.

Adam jó barát módján,elengedte Dylan szavait a füle mellett.Megnyitotta,és még több víz érte a fiút.Nem mozdult el onnan,csak Adamet nézte amolyan "most megöllek,csak zárd el a csapot" nézéssel.

-Hé,nem ti fizetitek a vizet.-szóltam oda Adamnek.

Rögtön elzárta.

-Bocsi.-szólt felém fordulva.

Dylan elindult Adam felé.Tovább nem néztem,mivel Molly figyelmet követelt tőllem.

-Milyen édi kutyus vagy te.-gügyögtem,miközben simogattam.

-NE,ne Dylan ne tegyél olyat amit megbánsz.Figyu,most Liv reggeliét készítjük.Nem kegyelmeznél?-hallottam meg Adam hangját.

-Én szóltam.-és a hangok alapján,Adamet arcon öntötték.Felnéztem és igazam is lett.

-Ti takarítjátok fel.Csak szólok.-szólaltam meg,miközben a kutyussal játszottam.

-Rendben.-morogták egyszerre.

Nem is olyan rossz ez a "csináljunk Livnek reggelit" dolog.Önelégült mosollyal néztem Mollyra,miközben a pociját vakargattam.