Bonyolult szerelem

40.Fejezet

4 hónap telt el karácsony óta.Április vége van.Szóval már csak két hét,és itt a születésnapom,ami május 7-re esik.Juhu.

Nem nagyon szoktam ünnepelni a szülinapomat.Sőt,egyátalán nem szoktam.Csak kimegyek az enyhén saras időbe motorozni és ha úgy van beülök valahova enni,vagy valami ilyesmi az aznapi program.

A suli padjában ülök,és unottan nézem a táblát.Kémia van talán,vagy matek?Nem tudom eldönteni.Annyi szám és annyi betű van írva arra a szaros(természetesen csak képletesen)táblára,hogy már nem tudom eldönteni.Ashton alszik,szó szerint.Még jó hogy nem horkolt eddig.Pedig szokott.De ő kialakított egy,pontosabban két alvási teknikát.Az egyik az otthoni alvása,ahol nem fogja vissza magát és el terül mint Csillag Patrik,néha horkol is.De nem olyan durván,inkább édesen.

De van az iskolai alvási módszere.Na azt valahogy meg kell majd tanuljam.Mozdulatlan,és hangtalan.Csak a kezére dőlti a fejét,ami a padon van,és alszik.Csengőre felébred,de akkor is igazságtalan hogy én unatkozok,ő meg nem.

Az a jó,hogy a(nem tudom milyen tantárgyat tanító)tanárnőt nem izgatja hogy ki figyel az órán.Úgy van vele,hogy aki tanul az tanul,aki nem az nem."Vessenek magunkra dogaíráskor",folyton ezt mormogja amimor kimegy.

Mivel elegem volt az unatkozásból,elővettem a telefonomat,amin elindítottam egy játékot.Az a lényege hogy van egy diák és annak a tanárának a házába kell csínyakat elkövetni.Most hogy jól megnézem,olyan mint az én tanárom.Ősz,égnek álló haj,és olyan tekintet,amivel nem szivesen kezded a napod.

Instán jött egy értesítésem,nem foglalkoztam vele.De akárki is okozza az értesítéseket,nem áll le.Még jó hogy le van némítva a telefon.

Aaron D_ll_s bekövetett az instagrammon.

Megnyitottam az üzeneteket.Láttam hogy irt egy csomót.

Aaron:Szia cica.

Aaron:Miért nem irsz vissza?

Aaron:Találkozhatnánk.

Aaron:Miben jobb Ashton mint én?

Aaron:Amiről nem tud az nem fájhat neki.

A két paddal balra ülő fiúra néztem.Ő is rám nézett egy vigyorral a képén.Én a leg haragosabb tekintetemmel néztem rá,és közben bemutattam neki.

Majd reakcióját meg sem várva én is ledőltem a padra,és ahogy tudtam Ashtonhoz bújtam.Ő ezt megérezhette,mert az hozzá közelebbi kezemre kulcsolta az ujjait a pad alatt,és így folytattuk a kis sziesztánkat.

Kicsengettek,és mindenki megindult.Ashtonnal lassan feltápázkodtunk,és mi is követtük a többieket.

-Mi a terv hétvégére?-nézett körbe Eli

-Nincs terv.-mondtuk egyszerre.

-Felmehetnénk egy hétre a nyaralónkba, nem?-nézett Eli Ashtonra.Felcsillant a szeme.Nem is mesélték higy van nyaralójuk.

-Ez jó ötlet.-a fiúk is beleegyezően bólintottak.

-Úgy is régen voltunk ott.-mondta Lucas.

Adam és én még nem voltunk.

-Rendben,szerzek igazolásokat.-vonult félre Dylan.Nem is olyan régen tudtam meg,hogy Dylan apukája a kórházban dolgozik.Így tud nekünk írni igazolást.

Dylan apja jó fej volt,és mindenkit kiírt egy hétre,mondván hogy amúgy is ránk fér a pihenés.

Ashton este átjött.Péntek van,és holnap már indulunk Adam is velünk volt.Igen,azóta is nállam lakik,aminek nagyon örülök.Az apja nem is probálta elérni,az anyukája egyszer kétszer felhívta,de mindíg az lett belőle,hogy én kellett felvegyem valami kitalált indokksl hogy miért nem Adam veszi fel a telefont.Csak nem mondhatom azt hogy nem akar velük beszélni.Mindíg azt mondtam hogy fürdik,vagy mosdóban van,vagy alszik.

Ashton segített bepakolni,ami abból ált,hogy az ágyon feküdve nézte,ahogy egy sport táskába pakolok.

Egy kis idő mulva felpattant,és a fiókos szekrényemhez ment.

-Te most a fehérneműim közt turkálsz?Perverz állat.-dobtam meg egy papuccsal,mivel az volt kéznél.

-Hé.Jogom van hozzá,hogy segítsek a pakolásban.-vigyorgott,mint a vadalma.

-Á,szóval ezért jöttél át?Hogy te döncsd el milyen fehérnemük legyenek bepakolva?-húztam fel a szemöldököm.

-Pontosan,részben.-benyúlt a fiókomba,és kiemelt egy vörös csipkés meltartót.-Ó igen.Ehez alsórész is tartozik?-nézett rám,egy perverz mosollyal.

-Igen.-forgattam a szemem.Hozzámdobra a ruhadarabot,és a második fiókba is turkálni kezdett.Gondolom a hozzátartozó alsóneműt keresi.

Meg is találta,és azt is hozzám dobta.Néha elég idiótán viselkedik,de így szeretem.

Amíg én pakoltam,ő a fiókokban keresgélt,és ha talált egy olyan meltartót,ami megtetszett neki,megkereste a hozzávaló alsóneműt,és megtisztelt azzal,hogy nem dobta hozzám,csak a sporttáskába tömte,gyermeki izgatottsággal.

Összecipzároztam a táskámat,és az asztalomra raktam.

Hátulról egy erős kar ölelte át a derekamat.

-Tudod,eléggé beindította a fantáziámat az,hogy a bugyis fiókodban keresgéltem.-dörmögte a fülemben.Más helyzetekben nevetnék,de az a vágy ami a hangjában halható volt,engem is beindított.

-Meg persze a meltartóim között.-suttogtam a fülébe.Éreztem az ajkait a nyakamon.-Furcsa dolgokra indulsz be,Ashton Reed.-fordultam felé.Rögtön lecsapott az ajkaimra.Teljes testel feléfordultam.Hátrálni kezdett,majd az ágyra ült.Szembe ültem vele lovaglóülésben.A csókot nem hagytuk abba.Pólóm alá nyúlt,és simogatni kezdett.Ahol a keze hozzámért,foróságot éreztem.

Még többet akartam,ezért a pólóját levettem róla,és úgy csókoltam.Végigsimítottam kidolgozott,izmos melkasán.

Nem is emlékszem mikor vette le rólam a nadrágot és a pólómat,és hogy mikor került le róla a nadrág.Arra meg pláne nem emlékszem,mikor vett ki a fiókombol egy óvszert.Eldöntött az ágyon,és megszabadított a meltartómtol.

-Az enyém vagy.Csak az enyém.-mondta,majd szájával ujra az enyémeimre tapadt,miközben egyik kezével a mellemet fogdosta.

Hajába túrva húztam magamhoz közelebb,míg másik kezemmel a kidolgozott hátát fedeztem fel.

Következő pillanatban már egyikünkön sem volt semmi.Ashton lassan,de biztosan belémhatolt.Mindketten felnyögtünk az érzés miatt.Még jó hogy Adam zenéthalgatva alszik.

Ashton karjaiban levegőt kapkodva néztem a plafont.Még mindig bennem volt.

-Hogy lehetsz ilyen tökéletes.-lihegte Ashton.-A szó szoros értelmében.

-Én nem vagyok tökéletes,Ashton.-mosolyodtam el.-De...melletted annak érzem magam.-néztem rá.

Ismét megcsókolt,aznap sokadjára.De ez más volt.Sokkal lassabb,és óvatosabb.Nem vad és vággyal teli.Inkább érzéki.

-Szeretlek,Olivia Black.-suttogta az ajkaimra.

Elmosolyodtam.Soha sem gondoltam volna,hogy ez a szó fogja nekem a legnagyobb örömöt okozni.

-Én is szeretlek,Ashton Reed.