Fáradtan vonszoltam el magam a szekrényemig.Törivel kezdünk.Pompás.
Kivettem a mai könyveimet és betettem a táskámat,meg a bukósisakomat.
-Szia.-hallottam meg magam mögött Eli hangját.A szivemhez kaptam,mert nagyon megilyedtem.Eli éberebb volt,mint valaha.
-Mi ez a nagy öröm?-nyomtam el egy ásítást,miközben a terem felé igyekezdtem a magam zombis tempómmal.
-Ashton tegnap óta azon van hogy rájöjjön ki az a Dante.-nevetett.
-És?-nem értem most mit szeretne.
-Nem tudja hogy Dante kígyó.Azt hiszi jársz valakivel.Olyan féltékeny volt,hogy inkább csináltam neki reggelit,és szószerint a szájába kellett tömni,hogy ne azt halgassam :"Miben jobb Dante mint én?Eli,mond meg te már láttad!".És ehez hasonlók.-forgatta meg a szemeit,de ott volt az ajkain az a szórakozott mosoly.
-Oh,értem.-leültem a helyemre.Eli a mellettem lévő padba ült,a hozzám közelebbi székbe.
A telefonomon nézegettem a képeket,és találtam egy csomót Danterol.Például van egy olyan kép,ahol a nyakamba van,vagy egy olyan ahol a derekamon.Imád rám tekeredni.Mondjuk evés közben inkább nem zavarom,még szükségem van a karomra.
-Te jó isten,az ott egy kígyó a derekadon?-hajolt a telefonomba Ashton.Az arca közel volt az enyémhez,és éreztem meleg lehelletét.Libabőrös lettem,és kirázott a hideg,jó értelemben.Meg mernék esküdni rá,hogy direkt csinálta.
-I-Igen.-válaszoltam.
-Tényleg őt láttam akkor amikor.....Mi is a neve?-gyors témaváltás azt meg kell hagyni,de legalább egy kucsit eltávolodott tőllem,és már nem volt rajtam az Ashton-köd,annyira.
-Dante.-vigyorogva néztem rá.Ő nem tudja hogy én tudom a kis féltékenységi durciját.Az arcán felismerés látszott,majd kezével a tarkóját vakargatta.Zavarban van?....Aranyos amikor zavarban van.
-Dante.-mondta maga elé.-Találó név.
-Bizony,még költözéskor vettem.-próbáltam a zavarát csillapítani a témaelterelésse.Sikerült is.
-És mivel eteted?-kérdezte kíváncsian.
-Fagyasztott egérrel.-szerintem megbánta hogy rákérdezett.Látszott hogy próbálja feldolgozni.Felnevettem reakcióján.-Mindig kifagyasztom,mielőtt odaadom neki,és nézem ahogy elfogyassza.-kicsit parán hangozhat,de így van.
-Rendben.Szóval ez a...Dante szabadon mászkál a szobádban?-nézett rám.
-Csak amikor otthon vagyok,bár van amikor kiengedem a terráriumból ugy hogy nem vagyok otthon.Te félsz a kígyóktol?-néztem rá.
-Mi?Én?Dehogy.-nagyon meggyőző próbált lenni,de csak próbált.
-Eli,Ashton fél a kígyóktol?-fordultam a lány felé.
-Szarik tőllük.-bólogatott.-De Dante nem bánt Ashton.Nem kell félni.
-Nem félsz tőllük mi?-néztem Ashra.
-Jó,talán egy kicsit.-forgatta meg azokat a gyönyörű szemeit.Mivan?-Nem félsz hogy megfolyt álmodban?
-Nem.-becsengettek,ezért előrefordultunk.Jött a tanár,és kezdődhetett az óra.
Én nem figyeltem,inkább a füzetembe firkáltam mindenfélét.A sok firka közül egy véletlen szerűen nagyon hasonlít a mellettem ülőnek a szemére.Elővettem egy zöld tollat,és végeztem néhány simítást az íriszen.Végyül kész lett a rajz.Nagyon hasonlít,bár nem tudom miért rajzoltam le.Nagyon szép szeme van az egyszer biztos.Még sokmindent firkáltam a füzetembe,de a szem volt a kedvencem.Szerintem majd kivágom,és bekeretezem.
Hallottam,ahogy kicsengetnek.Ashton meg akarta nézni miket alkottam,de nem akartam hogy lássa hogy a szemét rajzoltam le.Gyorsan becsuktam a füzetet.
-Milyen óra lesz?-néztam rá,miközben a padomba csúsztattam a firkafüzetet,a többi könyvre.
-Ömm...azt hiszem Biológia.-gondolkozott hangosan.
Jeee.Elővettem a padból a biosz cuccomat.
A szünetben Adammel és Lucassal beszélgettünk.Ők a pad felé fordították a széküket,Eliék meg egymással társalogtak.
Pittyegett a telóm,és megláttam Eli nevét.
Elibaba💞:Nézd,ezt tegnap csináltam Adamékról ⬇ :
-Aww-mondtam ki hangosan,miközben leírtam a válaszomat.
Livibaby💞 :Awwww🥺 De Cukkkiiik.
-Miaz?Mi "Aww,,.-próbált utánozni Ashton.
-Mi?Ja?Semmi.-mentegetőztem.
Annyiban hagyta,de láttam hogy érdekli a dolog.A kontaktokhoz léptem,és a híváslistánál kikerestem Adamet,és beraktam ezt neki profilnak.Mostantól ha hív,ez a kép jelenik meg.Lucasnal a képen én vagyok és ő,ahogy én a padon ülök,és ő a térdemnek dőlve élvezi,pontosabban tűri,hogy a haját piszkálom.Arcunkon ott díszeleg az a nagy mosoly.
Miután beállítottam Adamnek a képét,a telefont zsebre tettem.
Arra a képre gondoltam,amit Ashtonnak állítottam be.
Azon is ketten vagyunk.Az iskola udvaron vagyunk,és ő az asztalon ül,én meg előtte a padon,és átöleli a nyakamat,az arca az enyémhez simul,és a kamerába mosolygunk.Ha visszagondolok erre az emlékre,a hasam görcsbe rándul,és mintha ujra érezném édeskés férfias illatát.
(Valahogy igy van a kép,csak azon a képen látszik Olivia arca,és a kamerába mosolyognak.Szerk.)Ujra meghallottam a csengőt,ami kirántott a gondolataimból.Bejött a tanár és elkezdődött az óra.
-Mindent pakoljatok le az asztalról.Válasszatok egy párt,bár ha lehet a padtársatok legyen,és mindjárt mondom a feladatotokat.-mondta a tanár és mindenki nekikezdett a beszélgetésnek.A tanár a papírjára irt valamit.
-Ashy.Pááár?-rikácsolt Emma,elhúzva az "á"-t.Eddig is utáltam ezt a csajt.De amióta smárolt Ashtonnal,és hergelte Elit,mégjobban utálom.
-Nem,nekem Lív a párom.-vágta rá kapásból,és a vállamat átölelte a karjával.
-De nem nagyon muszály padtársal lenni.-nyavajgott.
-Nem is azért akarom hogy ő legyen a párom.-mondta,miközben néha rám nézett.Csak nekem tűnt fel,vagy nem csak erre értette.Talán valamit üzenni akar.
-Na ha mindenkinek megvan a párja kezdhetjük a feladatot.-mondta a tanár túlkiáltva az osztályt.
Egy jó kis feladatnak nézünk elébe.
YOU ARE READING
Bonyolult szerelem
Romance//JAVÍTOTT// Olivia Black az a tipikus rosszlány.Flegma stílusának,csípős nyelvének és sajátos stílusának hála magára tudja vonni a figyelmet.Odavan a tetkókért,és a piercingekért.De nem jobban mint a motorokért. Új városba költöznek,új iskolába ke...