Bonyolult szerelem

27.Fejezet

Úgy 12 óra lehetett.

-Szeretnék egy ujj tetoválást.-egyik nap láttam egy tetováló szalont nem messze a sulitól.

-Mi?

-Szeretné...

-Ja nem,azt hallottam.Csak nem értem hogy jött ez most.-mosolygott le rám.

-Nem tudom,csak úgy.-vontam vállat.

Egy kis idő mulva ő törte meg a csrndet :

-Akarsz beszélni rólla?-tudtam hogy mire érti,és ugy gondolom hogy benne megbízhatok.

-Ez...elég hosszú sztori,talán majd máskor...-bizom benne meg minden,de ez nekem kínos.

-Van időm,rád mindig.-mondta a szemembe nézve.Én a tekintetemet a plafon felé vezettem,és úgy keztem bele a szüleimmel való szánalmas kapcsolatomba.

-7 éves koromig nem volt semmi probléma,jól megvoltunk.De aztán elkezdtek tőllem elhidegűlni.A hét minden napján adtak pénzt hogy vegyek magamnak ételt,de én mindig elraktam a felét.Elvégre tudok magamnak kaját venni kevés pénzből is de ők mindíg egy ezrest adtak.Ezt csinálom már lassan 11 éve.Összegyűlt annyi pénz hogy tudjak magamnak venni egy saját nagy házat...de nem teszem,nem is tudom miért.Az iskoláimban népszerű voltam,de csak mert a"gazdagok" közé tartozunk.Nem akartam otthon lenni az üres házban,mivel nem sokat voltak otthon.Ezért elkezdtem spanyolul és olaszul tanulni.Boxra jártam,és motoroztam megállás nélkül.A tetoválásokat meg a piercingeket azért csináltattam mert imádom őket,és ezzel ki tudja magát fejezni az ember.Meg persze a fájdalom el vonja a figyelmét.Aztán apám és anyám ugy döntöttek ideköltözünk.És itt vagyok.

Ashton csendben figyelt

-Sziasztok gerlepár.-köszönt a telefon kamerájába Eli,amikor hajlandóak voltunk felvenni.Délután négy lehetett.-Dylan mesélte hogy lesz egy buli az egyik évfolyamtársunknál.
Jöttök?-ez a kérdés persze egy amolyan "meg kérdezem de a válasz kötelezően igen kell legyen."

-Még nem tudom.Ashton?-néztem fel rá

-Mi baj lehet belőlle?-vonta meg a vállait,mand jobban magához húzott.Nem is gondoltuk volna,mekkora baj fog történni.

-Rendben,akkor majd talizunk nállad Olivia.-integetett a kamerába Eli.

-Naaa?Nem kérsz fel hogy segítsek ruhát választani?-huzogatta a szemöldökét,és huncutul mosolygott

-Van érzékem a ruhákhoz,de azért köszönöm az elszántságodat.-mondtam gúnyosan.

-Kár.-sóhajtott.

Bementem a gardróbba,és a ruhák közül kezdtem el keresgélni.Régen vettem egy piros ruhát,és nem tudom hova tettem.

Egy kis ketesgélés után meg is találtam.

A válfán lógó ruhával a kezembe mentem ki az ágyamon terpeszkedő fiúhoz.

-Na,ez jó lesz?Csak hogy kikérjem a véleményedet ha már így felajánlottad a segítségedet.-lóbáltam meg a ruhát.

-Nem,vagyis de,de nem.-értetlen arckifejezésemre belekszdett a magyarázkodást.-Jó ez a ruha,csak mindenki téged fog nézni.-húzta el a száját.

Én az író asztalom előtti székre raktam a ruhát,és szépen lassan Ashton felé másztam az ágyban.Ráültem a csípőjére,és két kezemmel a feje mellett támaszkodtam meg.

-És engem kinek a véleménye érdekel?Kinek a tekintetét akarom magamon tudni?-húztam fel a szemöldökömet.

Ashton szemszöge:

-És engem kinek a véleménye érdekel?Kinek a tekintetét akarom magamon tudni?-tette fel a kérdéseket olyan csábos hangon,hogy már ettől el tudnék menni.Felhúzott szemöldökkel várt a válaszomra.

-Az enyémet.-nehéz volt dadogás nélkül kielyteni ezt a pár szót,de azért sikerült.

-Bizony.-hajolt az ajkaimhoz,de hagyott egy kis helyet.-Ennyi erővel én is panaszkodhatnék.-kezdte el behinteni puszikkal a nyakamat.

-Nincs miért panaszkodnod.Engem nem érdekel más lány,csak egy aki most is kínoz.-mondtam ki azt ami igaz is volt.Éreztem ahogy a nyakamat szívja.Halkan felnyögtem az érzéstől,és kezeimet a derekára vezettem.

-Akkor te se félj,hogy ki fog nézni és ki nem.Az is elég ha magad mellett tartasz és már tudni fogják mit szabad és mit nem.-ezután ajkaink vadul egymásnak estek.Életemben sok lánnyal csókolóztam,de Olivia mindegyiket felülmúlja.