Veled megéri

2. Jace

Pezsgő izgalommal a gyomromban ébredtem. Még ki sem nyitottam a szemem de a kezem már felé nyúlt, alig vártam, hogy hozzáérhessek. A számban még éreztem az ízét, a fejem még tele volt vele. De az ujjaim már csak a hűlt helyét tapogatták. Azonnal magamhoz tértem, és nagyon reméltem, hogy csak a mosdóba ment ki, mert az éjszaka után folytatásban reménykedtem.

De a ruhái amiket az este még az ágy végében rakott össze, már nem voltak ott.

Ha nem érezném még mindig a parfümjének az illatát, komolyan elgondolkoznék nem álmodtam-e az egészet.

Az órára néztem, még csak nyolc óra volt, az én mércém szerint túl korán, hogy bárki kikeljen az ágyból.

Felidéztem, hogy feküdt az ágyamban, hogy ölelte magához a takarót, gyakorlatilag teljesen fedetlenül hagyva a testét. Azt az észbontó testét!

Le kellett higgadnom, mert a felidézésére is merevedésem lett.

Az a markolni való fenék... Az a felső! Uramatyám, teljesen átlátszó volt! Az a dalmatás bugyi... Legközelebb foggal fogom lehúzni róla!

Nem is tudom, miből gondolom, hogy lesz legközelebb. Az a rideg valóság, hogy simán itt hagyott. Egyetlen szó nélkül.

Talán megbánta, az megmagyarázná miért lépett le. Talán túl rámenős voltam.

Talán, mi? Nulla ismeretséggel megdönteni valakit, nem egy kurva talán!

De ő is akarta, és egészen biztos, hogy élvezte is, olyan hangokat nem lehet megjátszani.

Olyan könnyű volt olvasni benne, hogy mire vágyik, minden az arcára volt írva.

Csalódott voltam amiért olyan gyorsan megpattant. Nem egyszer tettem már én is ugyan így, de fordított esetben, elég nyomorult érzés. Meg akartam csókolni azt a kívánatos száját, vagy csak nézni ahogy mellettem fekszik. Az is jó volt.

Még néhányszor lejátszottam az estét, azután amikor már le tudtam higgadni annyira, hogy ne legyen látványos, ruhát kaptam magamra és lementem a konyhába.

-Helló! - szóltam át a nappaliba.

-Te itthon vagy? - nézett rám kiguvadt szemekkel Katie.

-Ja. - feleltem kedvetlenül és kinyitottam a hűtőt.

- Mikor jöttél haza? Nem is láttunk.

- Már aludtatok. - feleltem, és öntöttem magamnak kávét.

- Úgy érted már este hazajöttél? - kérdezte és kiugrott a fotelből és felém sietett. Elég izgatott volt.

- Hajnalban jöttem.

-És hol a fenében aludtál? - kérdezte levegő visszafojtva.

- A szobámban? - vontam fel a szemöldököm.

Katie erre bedühödött.

-Találkoztál Averyvel?

-Az ágyamban szállásoltad el, jó hogy találkoztam vele!

-Nem tudtam, hogy haza jössz. - mondta bűnbánóan.

- Mindegy. - rántottam vállat, és már mentem volna a dolgomra amikor utánam szólt.

-Basszus, Jace! Könyörgöm mondd, hogy nem dugtatok! - mondta egyszerre dühösen és reménykedve.

Én azt nem dugásnak nevezném, de valószínűleg neki egyre megy.

- Megadhatnád a számát. - feleltem rá.

-Ezt nem hiszem el Jace! - esett nekem- Miért kell neked mindenkit megfektetned? ! - veszekedett.

Valahol értettem a kiakadását, a barátnője volt, de nem csak én akartam azt ami történt.

-Úgy beszélsz, mintha minden nőnemű lénnyel kefélnék. - mondtam.

- Hagyd békén őt! Nem akarom, hogy átcseszd a fejét!

-Miből gondolod, hogy ezt akarom?

-Mondjuk abból, hogy mióta is nincs egy normális kapcsolatod?

Hadonászhatott ezzel mert semmit sem jelentett. Nem azért nem volt hosszú távú kapcsolatom, mert képtelen volnék rá, hogy elköteleződjek, hanem azért, mert egyik csaj se hozott túlságosan lázba.

-Akkor is kell a száma.

- Felejtsd el!

- Máshogy is megtalálom, ne aggódj!- vontam vállat.

- Komolyan Jace! Hagyd békén! Jár valakivel.

-Király... - feleltem és visszavonultam a szobámba.

Nyílván jár valakivel... De mocskosul rossz érzés volt hallani. Mondhatta volna... Vagy nem is tudom.... A kurva életbe! Ezzel rohadtul nem számoltam, és most úgy ért, mint egy pofán vágás.

Úgy tűnik többet reméltem ettől az egésztől mint kellett volna.

Visszamentem a szobámba, a kávét az éjjeliszekrényre tettem, zenét kapcsoltam, majd vissza dőltem az ágyra.

A fenébe! Jár valakivel!

Nem tudtam kiverni a fejemből a mosolyát, ahogy ott feküdt, ahogy a szemei remegve néztek az én szemeimbe... Akkor minden olyan tökéletes volt.

És, apám! Nem is emlékszem, mikor volt ilyen fergeteges valakivel a szex! Nem csak az, az egész körítés, az a pillantás, ahogy méregetett, teljesen kicsinált.

Rohadt életbe! - nyögtem és mielőtt eldőltem volna, meg láttam valamit az ágy végében. Azonnal érte vetődtem, és tudtam, hogy valószínűleg véletlenül hagyta itt, de akkor is a gyomrom már, feszült az izgalomtól.

- Egy mp3? - szemeztem a tárggyal. - Van még aki ilyet használ? - morfondíroztam, de azonnal rádugtam a hangszórót. Kíváncsi voltam mit hallgat.

A húgomból kiindulva volt sejtésem, ezért a hangerőből visszavettem.

Az első számot ismertem, már ezer éve nem hallgattam, de nem volt rossz. Kb. egy lemezük volt a srácoknak, pedig elég jól szóltak. Oké... Tovább kapcsoltam.

A következő számnál felnevettem, egy régi pank zenekar száma volt.

-Jó! - elismerően bólogattam, azután hagytam, a többi számot is végig menni.

Sajnos meg kellett állapítanom, hogy a zenei ízlésünk nagyon is egyezett, ami más helyzetben jelenthetett is volna valamit.

Ismételten csak, a rohadt életbe!

Mennyi mindent csináltam volna ezzel a csajjal, és nem csak az ágyban!

Mire körbeértem a számokkal, már felöltöztem, és összeszedtem a cuccaimat a próbára. A kis eszközt zsebre dugtam. Tudtam, hogy amikor rájön hogy nincs meg, hiányolni fogja. De a fenébe is, majd én visszaadom neki! Valamiért nem akartam csak úgy megválni tőle.

Olyan gyorsan mentem ki, és pattantam a kocsiba, hogy lehetőleg ne fussak össze Katie-vel. Amilyen szúrós szemekkel méregetett, tutira szemmel vert!

Próbáltam most már visszazökkenni, de Avery...-sóhajtottam.

Túl eszményi kép élt még a fejemben róla!