Veled megéri

43. Avery

Adtam magamnak pár napot, hogy rendezzek néhány dolgot. Új munkával bíztak meg, ami miatt tényleg ki is kellett kapcsoljak. Ilyenkor szerettem, csak arra koncentrálni, nem foglalkozni mással, a magánéletemmel.

De most akárhányszor elsétált mögöttem Matt, mindig összerezzentem és ideges görcs állt a gyomromba.
Matt Jace szöges ellentéte volt. Jó pasi volt ő is, csak másképp. Szőke haj, borostás arc, fekete szemek. De ő elég konszolidált srác volt, neki akkor volt komfortos, ha szabályok között, rendszerben élhetett. Jace-re ez nem volt jellemző.
Eddig nekem is mintha mankó lett volna az ő rendezett életében élni. Úgy éreztem ez a normális.
Jace felbukkanásával, minden borult a lelkem egyensúlya a vágyaim mértéke, az életem alapvető szerkezete. Már nem éreztem jól magam, úgy ahogy addig éltem.

Már nem bírtam elviselni, ahogy ott tett vett körülöttem. Összepakoltam a laptopomat, néhány könyvet.
- Hova mész? - nézett rám meglepve.
- Kell egy kis levegő! Nem bírok így dolgozni. - akadtam ki.
Ő persze értetlenül és gyanakodva nézte, ahogy szedelőzködök.
- Hétvégén azért elutazunk ugye? - kérdezte váratlanul.
Én meg csak pislogva néztem, rá, hogy ez most, hogy jött neki.
- Hova?
- Rhode Island... Rémlik?
Rémlett, hogy már terveztük egy ideje, nekem meg totál kiment a fejemből.
- Ezt most akarod megbeszélni? Dolgoznom kellene.
- Véglegesítenem kellene a foglalásokat. - mondta egy kicsit határozottabban, mint ami normális lett volna.
- Nem lehetne ezt most elhalasztani? - néztem rá. Nem igazán volt kedvem elutazni.
- Jobb programod van? Megint ott alvós buli lesz az új barátaidnál? Vagy, már most is oda készülsz? - higgadtan mondta, de minden szónak hatalmas súlya volt. Nem is hibáztathattam érte.
- Nem, Matt, most dolgoznom kell.
- Hogyne! - mordult fel.
Teljesen jogos volt a kiborulása. Eddig nem igazán beszéltünk meg semmit. Talán eljött az ideje. Fogtam a cuccaimat és letettem az asztalra. Tartoztam neki az őszinteséggel.
- Mit akarsz tudni?- kérdeztem egyenesen.

Ő sem kertelt.
- Lefeküdtetek?
- Hétvégén? Igen.
Látszott rajta, hogy más válaszra számított. Hogy gyanította, de reménykedett, hogy más vagyok. Az, akinek ő gondol.
- Lefeküdtél Hillel? - kérdezett vissza, mintha még mindig remélné, hogy majd végül mást mondok.
- Igen, lefeküdtem Jace-el. - mondtam ki.

Meglepően felszabadító volt. Matt leült a kanapéra, a borostás arcát dörzsölte és gondolkozott. Keresett egy kapaszkodót.
Vártam mit szól, mert nem tudtam neki azt mondani, hogy megbántam, hogy sajnálom a dolgot.
- Ezt meg, hogy a fenébe képzelted? - kérdezte dühösen, de nem emelte fel a hangját.
Csak vártam, hogy rám árasztja a szidalmait, de nem történt semmi. Csak ült szótlanul és engem nézett. - Ha azt mondod, hogy ennyi volt, hogy túl vagy rajta, akkor azt meg tudom bocsájtani. Elfelejthetjük…
- Nem kértem bocsánatot. - mondtam halkan.
Matt értetlenül nézett rám.
- Egy kefélésért eldobnál mindent? Mert, ne képzeld azt, hogy ez, ennél több lesz!
- Úgy érzem köztünk már nincs tovább. – néztem őszintén Matt szemébe.
- Jó ég Avery! Tényleg egy isten verte zenész miatt akarsz szakítani? Tényleg ennyire naív vagy? Naponta váltogatja a barátnőit! - most már kezdett egyre ingerültebb lenni, de még mindig észérvekkel próbált meggyőzni. - Azóta már legalább három ribancot megdugott... Vagy mit akarsz? Felsorakozol te is a gruppijai közé? Nem hiszem el, hogy tényleg ilyen életet akarsz!
Semmi olyat nem mondott, amit ne tudtam, vagy amivel ne számoltam volna. Ez viszont nem változtatott azon, hogy vele már nem akartam lenni. Hogy mellette úgy éreztem, hogy nem kapok rendesen levegőt.

Nem tudtam neki elmagyarázni az okokat, nem értette volna meg. Túl hosszú volt ez a történet ahhoz, hogy kedvem legyen belefogni.
Nem akart elengedni és még számtalan ellenérvet vázolt amiért nem lenne okos ezt az utat választanom. Ami magam sem tudtam melyik lesz. De én már csak vissza akartam kapni a szabadságomat. Nem tudtam hogy Jace-el hogy alakul bármi, nem keresett hétvége óta, nem tudhattam, hogy akar-e még találkozni velem. Akkor sem ha ott Jefféknél világosan utalt rá, hogy szeretne látni. Még ha barátként is…
Még aznap összepakoltam a cuccaim és vettem ki egy szobát, addig amíg kitalálok valamit.
A legértelmesebb megoldás az lett volna, ha hazamegyek. Végülis, Matt miatt voltam itt New Yorkban. De már annyira rohadtul elegem volt az értelmes megoldásokból! Végre azt akartam tenni, amit én akarok, kockáztatni, élni!
Elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet.