Veled megéri

37. Avery

Nem volt könnyű megmagyarázni Matt-nek a helyzetet köztem és Jace között. Persze úgy, hogy a beszélgetésből azt teljes egészében kihagyjam, hogy együtt voltunk. El akartam menni a koncertre, élőben akartam a színpadon látni, hallani, ahogy énekel. De ha megtudja, hogy volt köztünk valami egész biztos, hogy nem enged el. Nem tartana vissza, de utána menne a lelki terror, amit meg inkább kösz, de kihagynék. Soha nem volt egy féltékeny típus, de úgy sejtettem, ha Jace Hillről lenne szó, akkor másképp állna a dolgokhoz.

Már az is ezt bizonyította, ahogy mostani beszélgetésünket kezelte. Egyfolytában éreztem rajta a gyanakvást, és hogy próbál belátni a függöny mögé. Iszonyatosan idegesített. Jó hát, hazudtam neki, de semmi komoly nem volt, csak a koncertre akartam elmenni.

Azt hiszem, csak ennyi...

Aztán egész nap gondolkoztam, Rozie-n és nagyon szerettem volna látni. Jó ég babát vár! Ez aztán a hír!Talán kicsit korainak érezné az ember, de ha látták őket Jeffel, igazi álom pár! Biztos helyes szülők lesznek. Én nem tudtam hasonló helyzetbe képzelni magamat. Matt-el egy gyerek? Jesszus! Dehogy! Nagyon nem éreztem, hogy az nekünk való lenne. Legalábbis még nem. Talán, majd egyszer... soha napján, kis kedden...

Felhívtam Mattet mert elhatároztam magam Roziet illetően.

- Szia!

- Szia Édes. Mizu?

- Este nem megyek most a bárba, kérj elnézést a nevemben oké?

- Miért? Valami baj van?- kérdezte aggódva.

- Nem, csak meglátogatom egy barátomat.

Síri csönd.

- Véletlenül, nem Hill az a barátod?- kérdezte élesen.

- Még véletlenül sem. - feleltem.

- Megmondanád?

- Ezt komolyan kérdezed?- kérdeztem vissza fagyosan, de kicsit igaza volt... Egy icipici bűntudatom, azért volt a múltkori hazugság miatt.

- Teljesen komolyan!

- Akkor teljesen komolyan cseszd meg Matt.- mondtam és rávágtam a telefont.

Soha, egyetlen egyszer sem adtam neki okot arra, hogy ilyesmit feltételezzen rólam. Nem hazudtam volna neki olyan dologban, ami a kapcsolatunkat alapvetően érinti. Amiről ő beszélt úgy éreztem túl tett volna a füllentés határán.

És én nem olyan voltam!

Ezek után nem vettem a fáradtságot több magyarázkodásra. Fogtam magam és elmentem egy bababoltba és vettem pár cuki holmit, mivel nem esett szó arról, hogy milyen nemű lesz a baba, ezért próbáltam semleges színű holmikat vásárolni. Saját gyereket nem tudtam elképzelni, de más gyerekéért azért tudtam lelkesedni. Alice-nek is mindig találtam valami kis helyes dolgot, amire már biztosan nem volt szüksége, de nem bírtam ott hagyni.

A bolttól gyalog is oda tudtam sétálni a címre és folyamatosan az járt a fejemben hogy telefonáljak-e előtte.

Nem annyira bíztam Jace-ben, és el tudtam róla képzelni, hogy esetleg nem Rozie számát adta meg... Nem tudtam hogy az előzmények tekintetében miért tenne ilyet, vagy hogy tenne-e, de mivel nem voltam benne biztos vonakodtam felhívni.

Tudom, hogy az is gázos, hogy csak úgy beállítok, minden szó nélkül, de akkor max. azt mondják, hogy nem érnek rá... Azt még be mertem vállalni.

De, ahogy lassan megérkeztem jöttem rá, hogy mindenképpen fel kell hívnom a számot.

Egy hatalmas nem is tudom hány emeletes felhőkarcoló előtt néztem a magasba.