Veled megéri

29. Avery

Egy darabig hallottam, ahogy nevetgélt az ölemben, aztán egy ideje, már csak a szuszogását. Tovább simogattam a fejét, és csak mosolyogtam. Amióta itt volt egyfolytában, mint valami idióta. De mit tehettem volna, ha egyszerűen képtelen voltam rosszul érezni magam. Annyira meglepetésként ért, hogy átjött, hogy így is kezeltem. Boldog voltam és örültem neki. A fejének súlya nyomta a lábamat, és ez olyan valóságos volt, nem csupán egy ábránd nem csak egy "bárcsak". Ahogy az érzéseim is iránta. Szerelmes voltam belé. Tagadhatatlanul, elfojthatatlanul. Nem is készültem ilyesmire, anyuék előtt sem. Nekik kell elfogadniuk Jace-t, mert én képtelen vagyok nem szeretni.
Az estét csak a zenekar balhéja árnyékolta be. Összerándult a gyomrom. Hope azt akarja, hogy Jace dobjon. Pedig azt hittem, hogy kedvel... Azt hittem befogadtak...
Jól érezhetően nem így volt, de ennél az nagyobb probléma volt, hogy mi lesz ennek a következménye.
Nagyon tartottam tőle, hogy Jace ott hagyja a bandát. Nem miattam. Tudtam, hogy szeret, de a zenekar volt a mindene, a családja, a barátai. Ha választani kellett az ő kapcsolatuk volt a megalapozottabb, amellett kellett voksolnia. Attól féltem, hogy ő nem megalkuvó típus. Ha megpróbálják kényszeríteni, ki fog hátrálni belőle. És nem volt kétségem, felőle hogy ez végül a köztünk lévő vonzalmat is felemészti. Akárhogy nézzük, én voltam a baj forrása. Akkor is ha nem csókoltam volna meg Jimmyt.
Basszus.... Bejövök neki.... Ez mindent sokkal, de sokkal jobban nehezít.
Kopogtatásra riadtam fel a gondolataimból. Egy kicsit megijedtem, nem hallottam, hogy anyuék hazajöttek volna.
- Gyere! - szóltam hangosan suttogva, miután ellenőriztem, hogy a rocksztár még mindig békésen szundikál.
Anyu arca tűnt fel az ajtórésben, aztán a többi része, is, végül belépett. Mielőtt mondhatott volna bármit, a szám elé tartottam az ujjam, hogy jelezzem, hogy figyelek, csak halkan mondja. Azután mosolyogva a Jace-re pillantottam. Anyu szeme is rajta állapodott meg. Nem tudtam leolvasni a gondolatait az arcáról, amióta itthon volt egyszerűen nem ment. Mintha szándékosan dolgozott volna rajta, hogy az érzelmei kifelé ne látszódjanak... Nem igazán értettem.
- Apád, betette az ételt a hűtőbe. Egyetek majd. - suttogta.
Hálás voltam minden szaváért, és azért, hogy nem keltette fel Jacet, és küldte haza.
- Szükségetek van valamire?
Mosolyogva nemet intettem a fejemmel.
- Jól van. - mondta és láttam rajta, hogy megtorpan, hezitál, végül mégis a távozás mellett dönt. Aztán nem sokkal később elment az áram, és vastag sötétség borult a házra.
Király... - Az első gondolatom után érkezett a következő, ami sokkal derülátóbb volt.
Felkapcsoltam az elemes kislámpámat, és magamhoz vettem a könyvemet.
Aztán nem sokára újra lett áram, de akkor már benne voltam a történetben, és abból csak Jace tudott kizökkenteni.
Hajnali kettőkor, amikor már túl voltunk sok mindenen, tényleg megfeszítve próbáltam még ébren maradni. Még egy kicsit élvezni akartam a kék szemek mosolygását, a kellemesen búgó hangját, ami talán most túl kellemes is volt. Még utolsó gondolat gyanánt, mielőtt elaludtam volna, belekapaszkodtam egy érzésbe. Imádom ezt a pasit!

Reggel mosolyogva ébredtem, azt hiszem túl korán volt még, de Jace keze már a trikóm alatt volt, és közben finoman harapdálta a fülem.
- Reggel van már egyáltalán? - kérdeztem fáradtan. Engem még húzott be a párna, de egyre élénkebben kezdtem érezni minden érintését.
- Én most kívánlak. - búgta a fülembe olyan dögösen, hogy rögtön kinyitottam a szememet, amit eddig tiltakozva zárva tartottam. Nyomatékot adva szavainak nekem tolta a csípőjét.
Az agyamat elöntötték a gondolatok, amik az utolsó álomfoszlányt is elkergették.
Szeretkezni fogok vele... Jace kíván engem... - Bevillantak képek, ahogy a melleimet csókolja, ahogy a kezeit végig húzza a bőrömön. A szex éhes pillantása, a gyilkos vigyora.
Úristen.... Máris beindultam…
A mellem alatt cirókált, majd az ujjai, a tenyere, a mellemre feszültek aztán megmarkolta. Már rég nem kért engedélyt, jogot formált arra, hogy bármikor, ha kedve támad, felizgathasson. A forróság úgy öntötte el az ölemet, ahogy a tenyerének melegét át vette a bőröm.
- Mondd, hogy te is kívánsz... - búgta tovább.
Megfogtam a kezét és elhúztam, egy mordulással jelezte a nem tetszését, de aztán tovább csúsztattam. Nem mondani, hanem megmutatni akartam neki, hogy mennyire kívánom. Nehezen, de leküzdöttem a pizsamámat, amikor megsajnált és egy mozdulattal letolta a csípőmön, azután a lábam közé nyúlt. Tetszett neki, mert azonnal megcsókolt. Imádtam a szenvedélyes csókját az ízét, ahogy a nyelve játszott az enyémmel!
Türelmetlen volt, és máris akart, mert ő is vetkőzni kezdett. Nem ellenkeztem olyan szögbe toltam a csípőmet, hogy könnyen hozzám férjen. Egy pillanat múlva már éreztem is magamban, ahogy ütemesen mozogni kezdett.
-A szüleid nem fognak ránk nyitni? Nem hiszem, hogy akkor, még egyszer megengednék, hogy itt aludjak... - kérdezte, de nem állt meg közben.
-Az ajtó legyen mindig csukva... Még este kulcsra zártam.
- Okos kislány!- mondta, azután kihúzta magát és fölém hajolt.
- Annyira kívánlak... - nyögte miközben a nyakamba hajolva ízlelt.
Aztán lejjebb csúszott és a bordáimat cirógatta. A kiserkenő borostái csiklandoztak, nem bírtam és hangosan felnevettem. Ő meg vigyorogva rám nézett.
- Nem ártana, ha most nem sikongatnál!
- Akkor ne csináld ezt! - mondtam durcásan.
- Inkább csak fogd vissza magad Bébi, mert csupa ilyesmire készülök. És még ilyenebbekre! -duruzsolta pajkosan.
Nem tudom, hogy mennyire sikerült jól visszafognom magam. Egypárszor biztosan hangosabb voltam, mint kellett volna, de bíztam benne, hogy anyuék még alszanak.