Veled megéri

28. Jace

Már mindenki ott volt, amikor a biliárdasztalokhoz értem. A mindenki alatt a bandát értem és ráadásnak April. Már benne voltak egy játékban.
- Ééés, befut Hill is! - mosolygott rám.
- Helló!
- Nem siettél Jace. - közölte Hope. - Aki nem siet, lemarad.
- Van akinek tanulnia is kell.... - jegyeztem meg.

Nem voltak gondok a jegyeimmel, de ezért időnként még nekem is ki kellett nyitnom a könyvet.
- Na! Azt hittem a helyes kis barátnőd miatt, hanyagolsz minket. - jegyezte meg April közönyt színlelve, de a szavaiból szinte sütött a gúny. - Mi a helyzet Hill?  Nem láttam már itt egy ideje. Mosolyszünet van?
Gondolom, hogy az feldobná a napját...
- Nem ér rá.

Avery a banda miatt, nem jött velem. Még mindig bántotta a múltkori. Igazából még senki nem nagyon tudott rajta túllépni, pedig igény lett volna rá. De ennek már rég nem Avery volt az oka. Illetve csak közvetve.
A Jimmy és köztem kialakult elég ingatag viszony, tehetett róla.
Ha nem lett volna egy fasz Jimmy, akkor már mindenki rég elfelejtette volna, és Avery megint velünk bandázna. Így én sem erőltettem, hogy jöjjön, nem akartam tovább rontani a helyzetet. Nem tudom, a többiek hogy viszonyulnának hozzá ha újra itt lenne...Nem beszéltünk róla.
- Oh persze... Nem ér rá... - folytatta April. - Mindig így kezdődik. - heccelt.

Mosolygott közben, de valahogy azt éreztem, hogy szándékosan fel akar cseszni vele.
Végül is April ilyen volt, egy elkényeztetett hercegnő. Mások talán ribancnak hívták volna, de nekem ahhoz nem sok jogom volt. Ha nem kapta meg, amit akart, vagy úgy érezte elvettek tőle valamit, ami az övé akkor kiverte a balhét. Nem nyíltan, ő nem volt olyan egyenes, hanem olyan bicskanyitogató módon. Most az utóbbi helyzet volt érvényben. April úgy érezte, elvették tőle, a kedvenc kis játékát, engem.
Sokszor szurkálódott velem így, más csajok miatt, de az valahogy hidegen hagyott. Ahogy a többi csaj is. Ő is.
- Még a végén kénytelen leszel máshol megvigasztalódni. – folytatta tovább.

Én meg szemforgatva hallgattam, és vártam, hogy befejezze.
- Ne aggódj, minden rendben van köztünk. - szúrtam  azért oda neki.
- Tényleg? - vigyorodott és az asztal szélének támaszkodva nézett felém.
- Azt hallottam, csókolózott Jimmy-vel.
Erre mindenki megrándult. Ez volt az a téma, amit már egy hete gondosan kerültünk. Milyen másképp hatott itt minden szó, mint akkor amikor Avery barátainál szóba került. Akkor, az egész olyan kicseszettűl ostobán hangzott, hogy tényleg csak nevetni lehetett rajta. Itt viszont minden szó éles volt, mint a penge.
- Átpártolt hozzá? - kérdezte ártatlan arccal.
- Hagyd abba. - torkoltam le.
- Mi van Hill? Savanyú a szőlő?
- April! - szólt most élesen Hope is. - Ezt ne!
De ő csak nevetett.
- Jó nagy szarban vagytok srácok! - nézett ránk derűsen.
Erre már Jeff is elkomorodott és most minden ideges tekintet Aprilre szegeződött, leszámítva egyet. Jimmy-ét, aki most maga előtt elmélyülten a zöld vásznat nézte.
- Jaj, ne nézzetek így rám! Én csak az igazat mondom. Itt vagy Avery -most merően a rám nézett. - vagy a zenekar fog kiesni a képből. Ez a meghitt kis bandátok meddig tart még össze, ha Jace is szívesebben lenne máshol?
Síri csönd követte a szavait. Szó se róla, jól átlátta a helyzetet, és azt öntötte kegyetlenül őszinte szavakba, amit mi nem mertünk.
Persze nem volt illúzióm, Aprilt nem a jó szándék vezérelte. Ez része volt a bosszújának, amiért többé már nem foglalkoztam vele.
- Na elmentem, iszok egy sört! - mondta fagyosan, letette az asztal szélére a dákót és ott hagyott minket. Egy darabig még mindenki dermedtem meredt maga elé. Jeff törte meg a csöndet.
- Hogy ez a csaj mekkora egy szarkeverő!
- Attól még igaza van. - mondta feszülten Hope, és rám nézett. - Igaza van Jace, te is tudod.
- Miben? Hogy Avery miatt, itt hagyom a bandát? - kérdeztem felháborodva. - Ugyan már! Nem kell ez a dráma!
- Hát pedig azóta nem voltunk képesek összehozni egy értékelhető próbát!
Igen azalatt a két alkalom alatt...
- Máskor is voltak már hullámvölgyek, Hope. - mondta bizonytalanul Jeff.