Veled megéri

15. Avery

A kezem mellett az íróasztalon megcsörrent a telefonom, mosolyogva nyúltam érte, Jace hívott.
Már négy napja hivatalosan is a barátnője voltam, tudom rengeteg idő... De ez most olyan volt, hogy még a másodperceket is szívesen feljegyeztem volna a naplómba, ha lett volna olyanom. Hétfő óta nem láttam, azóta amikor reggel elváltunk a sulimnál. Ilyen formán végülis nem is számított az a négy nap.
- Szia!- szóltam bele.
-Szia! Mit csinálsz?
-Tanulok...
-Még mindig? Direkt később hívtalak, hogy csak velem foglalkozz! - mondta szinte durcásan.
-Egy fél órára lehetek, csak a tiéd.
- Ez rosszul hangzott, ilyet többet ne mondj!
- Komolyan a portugál könyvemre vagy féltékeny? - nevettem.
A vonal túlsó végén sziszegve fújtatott egyet, majd határozottan kijelentette:
- Most éppen igen!
Szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog.
- Beszéltél Angyalkával? - kérdezte témát váltva. Számítottam a kérdésre, hiszen megígértem.
- Igen. - feleltem.
-És? - kérdezte türelmetlenül.
-Mondjuk, hogy még puhítom.
- Nem tetszett neki az ötlet?
- Azt nem mondanám, inkább csak meglepte, meg azt hiszem, izgul miatta. Nem énekelt még a templomi kóruson kívül máshol.
- Akkor azt mondod, nem lehetetlen, hogy igent mondjon?
- Nem, de hagyjatok még neki egy kis időt, hadd barátkozzon a gondolattal. A szombati próbán szerintem még ne számoljatok vele...
- Rendben, van ideje, még úgy is a számot rakjuk össze. Szerinted Jose ajánlatát mennyire lehet komolyan venni? Azon gondolkoztam, hogy nem-e csak udvariasságból mondta miattad.
- A te helyedben én nem foglalkoznék azzal, hogy miért mondta. Kaptál egy névjegyet nem? De... Egyébként Jose tényleg jó fej. Nem ti lennétek az első banda akinek ilyen szivességet tesz. Ő nagyon hisz a karmában, meg neki is segített valaki elindulni...
- Értem. Majd akkor bedobom a többieknek is.
-Még mindig nem mondtad el? - nevettem. Nekem az első dolgom lett volna szétkürtölni.
- Tudod, most már csajom van, nem érek rá a bandával foglalkozni.
Ezen elnevettem magam. - Azért remélem, ha legközelebb találkozunk, nem fognak Yokonak szólítani.
-Ha megtudják, hogy mit hoztál össze nekünk, szerintem inkább istennőnek fognak hívni.
- Talán Pallasz Athéné, vagy Maat tetszene is...-viccelődtem.
-Te Szépségem, sokkal inkább Freyja vagy!
A hangjából szinte sütött az érzékiség.
Még szerencse, hogy a telefonban nem látszott, mert ebbe most rendesen belepirultam. Sokszor gondolkoztam azon, vajon elég jó vagyok-e neki az ágyban, nem mintha panaszkodott volna, vagy úgy vettem volna észre, hogy nem élvezi... De ő sokkal tapasztaltabb volt, mint én, erről mondjuk inkább nem is akartam tudni... De ha a fejemet homokba dugom, ez akkor is tény. Nem kifejezetten vagyok prűd én sem, de sok vágyam csak mellette jött felszínre.
Nem mindig tudtam volna eldönteni, hogy elég-e neki, amit nyújtok.
De ezzel a kijelentésével nem csak, hogy zavarba hozott, de egy időre el is simította ezeket a kételyeket.
- Várom már, hogy holnap találkozzunk! Kár, hogy ilyen keveset látlak... - mondtam neki.
- Én is! Nem sokára kicsit lazábbak lesznek a hetek. Többet tudok majd veled lenni.
- Ez nem számonkérés, vagy szemrehányás volt! - mondtam gyorsan, mielőtt azt venném észre, hogy menekül előlem, mert fojtogatom a kapcsolatunkban.
- Tudom Avery, de én is folyton veled lennék!
Viszont valamit be kell vallanom! - mondta és a hangja ijesztően komolyra váltott.
- Úristen! Mi mit?
- Megnéztem a Párnakönyvet...
Megint csak elnevettem magam. Közel sem erre gondoltam. - És... - folytatta szexin rekedtes hanggal- én nagyon benne lennék!
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit perverz? - nevettem, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy egyszer sem játszottam a gondolattal.
- A perverzió, csak akkor lehet probléma, ha egyikőnk nincs benne...,Szóval? - búgta.
Zavartan nyöszörögtem valami olyasmit, hogy: - Hát, nem is tudom...
- Festeni akarok a meztelen bőrödre, és látni milyen, amikor a fekete vonalak szétfutnak a testeden. Úgy, mint az enyémen...
Vissza kellett tartanom a lélegzetem, ahogy hallgattam és közben elképzeltem, hogyan festi be az egész testem.
-Hagyd ezt abba... - sóhajtottam.
- Látod, téged is felizgatott...
-Jól van Rocksztár lejárt az időd, most baromira a tanulásra kellene koncentrálnom!
-Csak hajrá! - nevette.
-Szia Jace! - mondtam rosszallóan aztán letettük.
Ránéztem a könyvemre, és belegondoltam, hogy másnap tesztet írok, de a fejemből csak a tustinta csordogált...
Kínkeserves volt, újra a tananyagra összpontosítani... De egy kis séta a konyhába, és néhány perc Julival sikeresen kiűzte a fejemből a tetovált rosszfiút.