Veled megéri

5. Avery

A lejátszómon lévő új számokat, azonnal felmásoltam a gépemre, ki akartam deríteni melyik zenekar játszhatja, de se az előadó se szám cím nem volt feltüntetve.

Mióta felfedeztem, egyfolytában csak ezeket a számokat hallgattam. Ritkán akadtam, ilyen jó kis zenei csemegére, és ha találtam, általában ki is végeztem őket, úgy, hogy addig hallgattam, amíg meg nem untam.

Az énekes hangja kicsit emlékeztetett Jace hangjára, ezért szerintem ha éjjel nappal ezt hallgattam volna, akkor sem tudtam volna ráunni.

Mosolyogva dőltem be az ágyba. Igaz, hogy a találkozásunk nem is tudom, kínos, és naggyon, de naggyon zavarba ejtő volt, és ő nagyon hűvösen viselkedett.

Nagyon távol állt attól a Jace-től aki olyan gyengéd volt velem egy hete.

És mégis számokat másolt a lejátszómra, aminek kellett, hogy oka legyen!

Összeszedtem minden bátorságomat, és elkezdtem írni egy üzenetet. Semmi émelygőset, vagy olyat amivel még jobban zavarba hozhattam volna magam, csak teljesen baráti hangnemben. Egyrészt azért, ha esetleg ott van a barátnője ne kerüljön miattam bajba. Nem tudom, hogy ez miért foglalkoztatott. Elvégre nem csak én voltam ott, és nem csak én akartam, hogy megtörténjen. Ha bajba kerül, megérdemli! És remélem szakítanak!

Jó, nem vagyok ilyen szemét, de ha őszinte akarok lenni, tényleg ez volt a vágyam. Viszont legalább azért volt lelkiismeret furdalásom miatta!

Mégegyszer átfutottam az üzenetet.

Szia Jace!

Megtaláltam a számokat! Csak el akartam mondani, hogy eléggé bejönnek! Szóval köszi!

Amúgy kedveskedni akartál vele, vagy úgy érezted nem elég kifinomult a zenei ízlésem?

A végére tettem egy mosolygós arcot, amit aztán szinte rögtön kitöröltem.

Oké, eléggé tényszerű, és reménykedhetek válaszban. - morfondíroztam köröm rágás közben. Akkor már csak el kellene küldenem...

A szívem őrült tempóval dobogott, még vaciláltam, rettegtem, végül pedig rányomtam a küldésre.

Oké, innen már nincs visszaút! Legrosszabb esetben nem ír. Talán így lesz. A mai találkozóból erre is következtethettem volna.

Hasra vetődtem és a párnát a fejemre húztam.

Vajon visszaír?

Az izgalmam egy óra leteltével némileg csillapodott és kezdett átfordulni csalódottságba. Hiába figyeltem, szuggeráltam, nem érkezett válasz.

Azután végre megszólalt az a vágyott pittyenés, ami az üzenetet jelezte.

Vadul nyomtam az ikonra.

Szia!

Holnap Hurricane? Nagyon el vagy tűnve!

Az üzenet, Rozietól jött.

Nyílván, ki mástól... De valakit legalább érdeklek...

Szia!

Még nem tudom, lehet.

Holnap még írok!

Elküldtem neki. Az ő válasza bezzeg villám gyors volt.

Oké! Jó lenne talizni!

Mintha egyébként nem látnánk egymást minden nap a suliban...

Kikászálódtam az ágyból és gátat szabva annak a gondolat együttesnek ami azt részletezte volna, hogy vajon milyen elfoglaltsága lehet péntek este Jacnek ami miatt nem ír vissza, lementem egy kis nasiért.