Veled megéri

38. Jace

Tudom ez nem volt szép, de örültem magamnak, hogy bejött a tervem. Száz százalékig biztos voltam, hogy bejön. A csajok, nem tudnak ellenállni egymásnak!

Erről most más is eszembe jutott... De az most kevésbé érdekelt, arra voltam kíváncsi Avery megvár-e, vagy megint itt hagy a francba. Abban jó volt!

De ő ezúttal nem ment sehová, viszont egészen dühösnek tűnt. És szexinek. Bírtam amikor szoknyában van. A haját megint feltűzte, én jobban szerettem szabadon, így viszont látszott a csókolni valóan szép nyaka.

Emlékeztetnem kellett magam, hogy Avery durván átkurt, és azt még egyszer nem akarom. Túl sokáig tartott kiheverni.

Könnyen belement a kávéba, végül abba is, hogy feljöjjön. Ez talán túl könnyen ment. De isten a tanúm, hogy hozzá se akartam érni, egy kis ujjal se. Valójában rá se kellett volna néznem ott csesződött el minden. Amikor láttam a szemében a néma könyörgést.

Iszonyúan felcseszett, hogy még mindig, rohadt öt év múlva is, tehetetlen vagyok vele szemben. Megcsókoltam.

Kurvára nem kellett volna. Barátja volt. Azt se értem, hogy ez mit izgatott. Ezen már rég nem problémáztam. Ez legyen csak a csaj gondja. Elhúzódtam, és látni akartam, hogy mi zajlik benne, hogy vívódik-e. De a nagy büdös francokat! Ő engem akart! Szinte felkínálkozott, én meg, az idióta, úgy gondoltam akkor legyen.

Őt csókolni nem olyan volt, mint más nőt. Avery édes volt, szívfájdítóan kívánatos, ellenállhatatlan. Ő nem csak egy nő volt számomra, ő volt, a nő.

Gondolkozott a faszom, amikor már a hasát csókoltam, amikor újra láttam a tetoválást, amit miattam varratott. Amit miattunk. És az is elködösítette az agyamat ahogy megérintettem, hogy hagyta, hogy megtegyem. Hányszor voltak vele ilyen álmaim.... Hányszor ébredtem úgy, hogy azt éreztem elvérzek a szívembe állított tör miatt. Hogy álmaimban még ott volt, szeretett, de ahogy kinyitottam a szemem, hogy lássam, hogy megcsókoljam, már nem volt sehol.

De most valódi volt minden érintés, minden illat. Kurvára valódi volt a nedvesség a lába között. Az ujjai ahogy a pólómba kapaszkodtak, a követelőző ajka, amiről képtelen voltam leszakadni.

Szinte kapkodtam a levegőt, ha belegondoltam, hogy az ágyba döntöm és imádni fogom a testét, hogy ő imádja majd az enyémet. Már pedig belegondoltam!

Végre megállt a lift és csak pár lépés választott el a menyországtól. Amikor kiléptem már tudtam, hogy baj lesz. Ő nem mozdult. Aztán szinte csak felnevettem magamban, mert rájöttem, hogy Avery soha nem volt angyal. Ő egy kicseszett démon, egy kísértő volt, akit engem büntetni adtak. Mert most közölte, hogy nem jön velem, mert barátja van. Hát csak sikerült még egyszer összetörnie a szívem!

Én nem voltam neki elég jó, elég makulátlan, velem csak egy kicsit elvesztette a fejét...Aztán, becsukódott a lift ajtó, én meg dühösen rávertem. Ott maradtam egyedül, levegő nélkül. Megint.