Veled megéri

34. Jace

Csak álltam és nem hittem el, ami történik. Hallgattam, de nem voltam képes felfogni, hogy komolyan gondolja azt a sok baromságot, amit mondott.

Mintha nem is ő lett volna, mintha semmit sem jelentett volna neki, ami köztünk volt. Mintha nem is ismerne. Mintha én nem ismerném őt…

Vártam, hogy felébredek a kicseszett rémálomból, azt, hogy majd visszajön, és megmondja, hogy semmit nem gondolt komolyan, hogy ugyanúgy szeret, és nem akar tőlem elszakadni. És megint minden olyan lehet mint eddig, ő pedig megint az a nő lesz, akivel az életemet is leélném. Nem pedig az, aki durván összezúzza a lelkem.

Kurvára vártam, hogy azt mondja, hogy nem számít, mi jön, együtt túl leszünk rajta. Mert mi ketten voltunk a világ ellen, mi összetartozunk! De Avery nem jött vissza.

A klubban, nem kerestem meg a többieket, a pultnál leragadtam. Csak öntöttem magamba a piát, hogy valamivel kitöltsem azt az üvöltő ürességet, amit a nőm hagyott bennem.

Már nem az. Avery többé nem az enyém.

Ökölbe szorult a kezem és tehetetlenül a pultra vágtam.

Jeff akkor fedezett fel, amikor már egy üveg piát betermeltem, és kurvára úgy éreztem, hogy ettől sem lett semmi jobb.

- Hát te itt vagy?

-J a. - mordultam fel.

Jeff, a pultos srácra nézett.

- Mennyit ivott?

A srác meglötyögtetett egy üveget, aminek az alján még volt valami.

- Sokat. - közölte.

- Na, jól van Hill, gyere…

Felálltam, de erősen ingatagok voltak a lépteim, majd hátra vánszorogtam és belevetettem magam a fotelba.

- Mi van veled Jace? – nézett rám kérdően Hope, a biliárdasztalok mellől. Gondoltam, hogy illik némi magyarázattal szolgálnom, ezért nemes egyszerűséggel közöltem.

- Facér vagyok.

Inkább ez, minthogy azt mondjam, életem szerelme lekoptatott…

Bazd ki… ezt nem tudom elhinni…

Az arcomat a kezembe temettem, úgy támasztottam a rohadt nehéz fejemet a térdemen. Ezt a pillanatot választotta az a kis görény Jimmy, hogy még egyet belém rúgjon.

  - Látod Jace, én megmondtam.

Felálltam és olyan szilajon néztem vele szembe, amennyire tőlem telt, a folyamatos imbolygásom ronthatta az összhatást.

- Mit láttál te meg?- kérdeztem keserűen.

- Megmondtam, hogy te képtelen vagy egy nőnél maradni! Megint elcseszted. Ez vagy te Jace!- vont vállat egyszerűen.

Most az egyszer biztosan tudtam, hogy nem csesztem el, legalábbis kurvára nem éreztem magamat hibásnak a szakításért.

- Baszódj meg Jimmy! Lószart se tudsz!

- Szakítottál Averyvel? – lépett mellém Hope, és visszanyomott a fotelbe.

- Ő dobott engem…- mondtam, és a szívem majd ki szakadt. Akartam őt! Avery az enyém volt!

- Miért?- csúszott ki Jimmy száján, ez volt az első olyan szava hozzám, már jó ideje, amiből nem csöpögött a gúny.

- Kurvára nem vágom, hogy miért…

Aztán Hope faggatására elmondtam, hogy mi történt, és mind értetlenül néztek rám. Még az a baromarc Jimmy is.

- Meg ne próbálj rányomulni!- figyelmeztettem felmutatott ujjal. – Ha megteszed, akkor vége mindennek, érted?

Kb. ekkor eshetett le a többieknek az, amiért én egész eddig fújtam Jimmyre.

- Dehogy Jace…- mondta zavartan. – Sajnálom haver… - kockáztatta meg.

És én elhittem neki, hogy komolyan gondolja, de annyira szarul voltam, hogy ő most egy kicsit sem érdekelt.  

Averyt akartam, a nevetését, a mosolyát, a puha ajkait...

Fogalmam sincs hány üzenetet írtam neki, amikre nem válaszolt. Teljesen eltűnt. Elmentem hozzájuk, de Juli azt mondta, hogy elutazott Afrikába a szüleihez.

A kurva Afrikába…

Azt mondta, hogy próbáljak túl lépni rajta és koncentráljak a zenekarra. Mintha Avery egy olyan nő lenne, akin csak úgy túl lehet lépni… Hát, nekem nem ment…

 De az élet nem állt meg, pedig inkább azt szerettem volna.

Intéztem egy albit, elég kicsi volt, de legalább nem lepukkant. Én meg a cuccaim kényelmesen elfértünk benne. Azután a bandával is nagyon komolyan kellett beszélnem, hogy eldöntsük, mit akarunk, és ha folytatni, akkor kurvára oda kell tennünk magunkat.

Szerencsére ez most elégé lekötött, hogy ne merengjek a szakításon minden pillanatban.

A megbeszélésre már egészen összeszedtem magam és a banda is egész jó formában volt. Legalább már Jimmyt nem akartam kinyírni.

Roy határozott és céltudatos volt. Mindent megbeszéltünk, és mikor átrágtuk magunkat még egyszer mindenen a bandával, utána aláírtunk neki.

Végre volt menedzserünk! Nem is akárki!

Jose túlzott, amikor azt mondta, hogy ha megegyezünk Roy-jal akkor két hét és a rádióban leszünk. Kurva nagy túlzás volt! Már a következő héten benne voltunk.

Ezután minden felgyorsult, én hirtelen passziváltattam magam a suliban, egyfolytában próbákra jártunk, profi csapattal, producerrel beszéltük át a számainkat, a legjobb stúdiókban vettük fel őket, aztán a koncertek, a fotózások egymást követték.  Roy intézett minden aprócseprő dolgot, mi meg azt csináltuk, amit mondott. Egy idő után már csak akkor jutott eszembe Avery amikor hulla fáradtan zuhantam az ágyba, de akkor kurvára hiányzott!