Veled megéri

17. Jace

Olyan erővel vágtam be a kocsiajtót, miután leparkoltam a házunk előtt, hogy csoda, ha a festék nem pattogott le róla.

Ezúttal nem leszek elnéző a drága hugicámmal. Mielőtt kocsiba ültem volna felhívtam Hopeot és elmondtam neki mekkora szarban vagyok. Nem akartam azzal húzni az időt, hogy elmegyek hozzá és személyesen beszélem meg vele a dolgokat, mert sietnem kellett, hogy még otthon érjem a húgomat. Szükségem volt az engedélyére, mert tudtam hogy anélkül nem tudtam volna kimagyarázni magamat Avery előtt.

Katie-re kopogás nélkül rontottam rá, ami utólag már kurva rossz ötletnek tűnt, szarul is elsülhetett volna. De akkor alig tudtam gondolkozni a dühömtől. Szerencsére az asztalánál ült és a gépet nyomogatta.

-Mégis ki a francnak képzeled te magad?! - estem neki.

- Nocsak, csak nem beszéltél Averyvel? - kérdezett vissza olyan modorban amitől nehezen tudtam volna lehiggadni.

- Milyen baromságokkal tömted tele a fejét?!

Hirtelen felállt az asztalától, és idegesen égő szemekkel fordult felém.

-Semmi olyat nem mondtam, ami ne lett volna igaz! - vágott vissza. - Mire számítottál Jace? Állandóan a tilosban jársz! Megmondtam neked, hogy Averyvel ne szórakozz!

-Azt sem tudod, hogy mit beszélsz! Mit mondtál neki Aprilről? Mert most azt hiszi hogy lefeküdtünk.

-És? Nem? – kérdezett vissza élesen.

-Ezt nem hiszem el... - sziszegtem.

- Semmi különöset nem mondtam, csak hogy régebben kavartatok, meg, hogy szombaton a bulijában voltál. Ebből azért összerakhatta... - vont vállat.

-Faszt se tudsz Katie! - szegeztem rá idegesen az ujjam.

-Jaj, ne mesélj már Jace! Állandóan ezt csinálod! És mindig ugyanaz a vége! Avery a barátnőm és nem akarom, hogy őt is megbántsd!

-Őt is? Oh értem akkor te most a Sara ügyről beszélsz, ugye? Szóval akkor igazából ez most rólad szól!

-Rólam?! Tudod mit? Igen! Rólam meg azokról a csajokról is akiket átbasztál, és akik elcseszték, a középsulis éveimet! Most itt is ugyanezt akarod csinálni? Gondolsz te egyáltalán, magadon kívül másra?

Gúnyosan felnevettem.

Jó, csináltam pár baromságot elismerem, de annak most semmi köze nem volt ehhez a dologhoz.

-Tudod Katie, most nagyon nem vagy képben!

- Ja, persze! - mordult fel.

- Tudod miért mentem, el April bulijába? - kérdeztem élesen, elegem lett a  vádaskodásaiból - Mert ott volt az a tahó Gavin, és nem akartam, hogy Hope egyedül legyen vele. Te nyilván nem emlékszel rá, mert nem voltál ott, de nem tudom neked elmondani, mennyire kurva szar érzés volt, a vérben úszó teste mellett állni, és úgy ráhívni a mentőket, hogy azt sem tudtam él-e még! Szóval inkább elmentem abba a kicseszett buliba, hogy vigyázzak rá, nehogy valami olyan történjen , amitől megint hülyeséget csinál. Szóval hidd el, törődőm másokkal!

-Akkor miért nem mondtad el Averynek? Semmiről sem tudott.

Nem is értettem, hogy ezt még külön ki kell fejtenem...

-Hope miatt! Ezt, nem reklámozza az ember!

-Akkor meg miért nem vitted magaddal őt is? Nem kellett volna hogy elmondd neki...

-Pontosan tudod, hogy miért! – feleltem, most már nagyon türelmetlenül -Te is tudod milyen April. Nem akartam rászálljon Averyre.

Katie letaglózva meredt rám, azt hiszem végre felfogta mekkora szart kevert.