Veled megéri

35. Avery

Diploma után egész jó állást kaptam. Az egyik tanárom beajánlott egy neves műfordító irodához. Több előnye is volt, hogy ott dolgozhattam, az egyik, hogy a munkámat bárhonnan elvégeztettem. Kényelmes volt, tisztességesen kerestem vele, és őszintén élveztem.

Anyuékhoz sokat jártam, akik végül hazaköltöztek a kishúgommal Alice-el aki idén már két éves lesz. Sose hittem volna, hogy egyszer nagytestvér leszek, de imádtam az lenni, meg a húgomat is, aki egy dundi kis angyal volt.

Jace pályafutását is nyomon követtem. Nehéz lett volna nem tenni. Végül nem diplomázott le, de nagyon felkapták őket. Josénak igaza volt, a zenekarnak, Jace-nek komoly rajongó tábora lett.

Egyszer láttam az újságosnál, ahol az egyik magazin címlapjáról, ő nézett vissza rám, hogy tini lányok szinte rá vetették magukat .

Ő félistenből, dögös rock istenné, avanzsált. Nagyon jól állt neki a színpad. Soha nem mentem el, egy koncertjükre sem. Viszont amikor először játszottak telt házzal, az egyik stadionban, akkor sírtam. Azért is, amit elértek, és azért is, amiért nem lehettem ott. Pedig Jace megtartotta az ígéretét, és gyakran küldött koncert jegyeket Josénak. Titkon azt reméltem, hogy kicsit miattam is. De tudtam, hogy ez csak ábránd. Ő az a Jace volt, mint aki előttem is. Híresek voltak a nő ügyei. Ami nem volt meglepő, mert áradt belőle a szexualitás, mint ahogy mindig is, de ezt most már legalább, több ezer ember is láthatta. Nem volt kétséges, hogy ő túl tette magát rajtam, úgy, ahogy én sosem leszek képes túltenni magamat rajta.

Ahogy történt az elválásunk ez rendben is volt, már a legelején tudtam, hogy így lesz. De éltem az életemet és ha valahol szembe jött velem Jace Hill képe, vagy szóba került, mindig eszembe jutott, hogy súgta a fülembe, hogy szeret.

Meg volt még neki a szív tetoválása, láttam, mert sok fotón volt fél meztelenül. Pedig biztosra vettem a szakítás után, hogy elfedeti valami mással, de az még mindig ott vöröslött a dögös mellkasán.

Jacenek is igaza lett végül. Nem lettem kivétel. Az évek alatt, többször jártam Daisynél, folytattuk a mintát. A vonalak már átíveltek a hátamon, és az ellentétes vállamra futottak fel. Nem tetováltattam mást, csak Jace vonalait. Nem tudtam volna elképzelni mást. A minták, úgy váltak a részemmé ahogyan ő is azzá vált, mégha csak egy fájó keserédes emlékként is. Akkor is bennem voltak.

Jártam valakivel, már majdnem egy éve. Matt jó srác volt, kedves és nagyon lelkiismeretes barát. Sokkal inkább az, mint én barátnőnek. Tipikusan az a férfi, akit a szülők szeretnek. Illemtudó, sportos, jó munkahellyel. Soha nem felejt el, egy dátumot sem, az első hónap fordulónkon és a félévesen is, kitett magáért és nagyon romantikus programokat szervezett. Én meg elfelejtettem mindkettőt. Azt hiszem oda volt értem, és valahol én is szerethettem. De Jace után nem volt könnyű egy kapcsolatom se. Az ő vad, forró, lángolásához képest, minden férfi akivel voltam, nekem egy kicsit langyos volt. Mint az állóvíz. Könnyű, biztonságos, kiszámítható.

Matt is ilyen volt, és talán ezt is szerettem benne, hogy nem okozott túl sok meglepetést, minden terv szerűen zajlott, számíthattam rá.

Nem éltünk együtt, nekem szükségem volt térre, de ő már szerette volna ha összebútorozunk. Nem tudtam mire vártam, vagy, hogy miért halogattam az elkerülhetetlent.

Rozie, férjhez ment azóta, az újságok is megírták, és a sok utazás ellenére nagyon boldog pár voltak Jeffel. Egyszer összefutottam vele véletlenül, de már nem igazán tartottuk a kapcsolatot. Annak idején, ő sem nagyon értette a döntésemet, és ahogy ő Jeffék társaságához csatlakozott én teljesen leváltam róla. Már, két éve is lehetett annak, hogy legutoljára találkoztunk.