Veled megéri

18. Avery

-Gyere be! - szóltam ki, amikor hallottam, hogy Juli kopogtat.
Benyitott, de még véletlenül sem ő, hanem Jace állt az ajtóban. Én meglepődtem, ő meg kicsit zavartnak tűnt, de azért beljebb lépett.
- Megmondtam, hogy nem akarok beszélni veled! - közöltem hidegen, majd a kézfejemmel gyorsan letöröltem az arcomról a könnyeket, amiket nem akartam, hogy lásson.
Habár most már úgy sem számított.

Minden szó hazugság volt, csak a méltóságomat mentettem. Ha úgyis vége legalább nem alázom meg magam még jobban.
- Menj el!- kértem talán túl finoman.
-Nem megyek. - határozottan közelebb jött és az ágyam szélére ült.
-Figyelj, megértem, hogy félreértettük egymást, de...-akartam mondani de közbe vágott.
-Igen, totál félreértettük. De nem úgy, ahogy gondolod! Hagyd, hogy megmagyarázzam!
-Nem hiszem, hogy megtudod... - sóhajtottam.
Dúlt bennem a dilemma, mert azt akartam, hogy megmagyarázza, hogy nondjon valami elfogadható indokot, közben pedig tudtam, hogy csak áltatom magamat.
-Egy csókba, hogy mégis! - nézett rám halvány derűs mosolyal.
- Ehhez, most nincs hangulatom. –közöltem szárazon.
- Akkor? Megengeded, hogy megmagyarázzam? - kérdezte halk lágy hangon.
- És én mit kapok, ha mégse tudod?
-Magamra varratom, hogy lúzer.
Ezen kicsit elmosolyodtam, pedig nem akartam, hogy azt képzelje, hogy nyert ügye van. Tényleg haragudtam rá.
- Rendben Jace, de hátrányból indulsz. Hazudtál.
- Semmiben sem hazudtam. - jelentette ki magabiztosan.
Az elme trükk most nem fog működni...
- Azt mondtad, valami fontos közbejött, én egy bulit nem neveznék annak.
- Igen, elmentem ez igaz. Az is, hogy nem mondtam el.
- Ez is hazugság. - mutattam rá.
- Nézőpont kérdése, de szerintem nem. Akkor hagyod, hogy elmondjam?
Érdektelenül vállat vontam, olyan ’mit bánom én’ arckifejezéssel, aztán a felpúpozott párnámnak dőltem.

- Nem a buli volt a fontos, hanem Hope. – mondta, közben felhúzta a lábait az ágyra, úgy kuporodott elém. - Volt egy srác pár éve, aki nagyon bejött neki, de miután összejöttek, nagyon csúnyán átverte.

Itt hümmögtem egyet, jelzésértékkel. Jace pedig egy pillanatra elhallgatott és nagyon komolyan rám villant a tekintete.

- Feldobta a netre, ahogy szexelnek. – mondta olyan hangsúllyal, hogy megértsem, nincs hasonlóság a két eset között.

- Mi?- ültem fel hirtelen. Ez nagyon durva volt...

- Hope nem is tudta, hogy felvette…

- De, hogy derült ki?- kérdeztem teljesen ledöbbenve.

- Az az állat dicsekedett vele. Történt feljelentés, de Hope nagyon megzuhant utána. Hónapokig nem mozdult ki otthonról, aztán, egy nagy hülyeséget csinált…

Láttam, hogy mennyire nehezére esik erről beszélni.

- Én találtam rá… Előtte felhívott, de, hiába siettem, mire odaértem már a konyha padlóján feküdt…- vett egy mély lélegzetet, azután folytatta, de észrevettem, hogy remegnek a kezei - minden csupa vér volt, ő meg eszméletlen. Azt hittem meghalt… Életemben nem féltem még annyira. Nem lehet leírni azt az érzést, amikor egy rokonodat, egy jó barátodat így kell látnod. Míg vártam a mentőket, miután minden utasításukat megtettem, egyfolytában imádkoztam, hogy még ne legyen késő.

Nem tudtam mit mondani, el sem tudtam képzelni mit érezhetett, de még most is iszonyú fájdalmat olvastam ki a szemeiből.

- Nagyon sajnálom, Jace.

- Szombaton megtudtam, hogy ott lesz Gavin is, Hope pedig mindenképpen el akart menni. Hogy szembe nézzen vele, hogy tovább tudjon lépni. Én meg féltettem, hogy megint baj lesz. De nem mondhattam el neked mi történt, mert ez Hope magánügye…