Veled megéri

50. Jace

Baromira nem volt rendben ez az egész! Mi is kurvára megérdemeljük a boldogságot! Nagyon idegesített már, hogy miattam, Averyt mindenki támadta, aki meg nem, az meg azt gondolta szabad préda.
  Persze, kurvára tudtam, hogy azok után, hogy senkit nem vettem komolyan, jogosan hihették, hogy őt sem, és csak idő kérdése, hogy mikor szakítunk...

-Minden rendben? – kérdezte, és megsimogatta a combom.

-Persze, miért? – fordultam felé, egy pillanatra aztán a szemem vissza vezettem az útra.

- Csak megint nagyon koncentrálsz... – nézett felém, a szemem sarkából láttam, hogy nevet.

- Csak a ruhán kattogok... – hazudtam.

- Ne idegesíts Jace, azt mondtad nem kell izgulnom miatta...

Na most mi a faszt mondjak...

-Nem kell Bébi, George a szavát adta hogy tetszeni fog.

-És lehet benne bízni?-kérdezte kétségbeesve.

-Hát, persze...- feleltem, talán nem túl meggyőzően.

 - Fenébe... – nyögte.

Alapjáraton azt mondtam volna megbízom a stylistomban. Azt azért nem hagytam volna, hogy a ruhatáramat ő állítsa össze, de nem volt egy csőlátású barom. És azt hiszem attól függetlenül hogy olykor erős késztetést érzett, kikaparni a szemem, azért bírta a fejem. Ha nem így lenne, nem ment volna bele, hogy segítsen Avery-nek.

Én nem aggódtam miatta annyira bár az is igaz, hogy nekem az a piros szalagos micsoda is tökéletesen megfelelt volna.

George, önelégült vigyorral fogadott minket.

És mielőtt Avery szólhatott volna egy szót is, már karon ragadta és betuszkolta az öltözőbe.

-Te nagyfiú, ott maradsz! – utasított én meg megdermedtem.

-A melltartót is! – hallottam a következő utasítást.

-Hé! Hé! – hörrentem fel, engem elküld ő meg pucéron stíröli a csajom?

-Azért álljon már meg a menet!-zúgolódtam.

- Ez a munkám, én sem szólok bele, te hogy pengesd a húrokat!

-Jó, de azért rohadtul nem kellene...

-Érdekes, hogy az ellen nem volt kifogásod amikor téged öltöztettelek... – mondta lassan kiélvezve.

Megborzongtam a szavain, Avery pedig felnevetett.

Ez kicsit megnyugtatott, ha neki nem gáz, én is bírok magammal.

Csak valami pusmogást hallottam, aztán Avery elő lépett egy hosszúszárú magassarkú csizmában és lassan rakosgatta egymás után a gyönyörű lábait. A terem közepére sétált, pontosan elém. A szavam is elállt levegőt venni meg konkrétan elfelejtettem.

Feketében volt, a tekintetem végig siklott a fehér kívánatos combjain amit úgy ölelt körbe valami fekete átlátszó anyag, mintha a lépéseinél maga a démoni sötétség gomolyogna körülötte. A szoknyája nagyon rövid volt, de a ráfeszülő leplek miatt inkább izgatóan sejtelmes, mint sem közönséges. A felső része engem leginkább egy szexi fehérneműre emlékeztetett. Egyáltalán nem mutatott többet belőle, mint egy akármilyen koktélruha, de olyan volt benne mint valami istennő.

A kicsit hullámos hajával ahogy a vállára omlott és a csodálatos kerek melleire.

Körbeforgott, és meglebbent a haja, az a könnyű anyag pedig siklott utána. Le sem bírtam venni róla a szemem a vékony derekáról a hasáról ahogy rásimult a ruha, a fenekéről, amit máris a kezem alatt akartam tudni.