Veled megéri

9. Jace

Körülnéztem a szobájában, és ha nem tudom, hogy ez a hely nem az igazi otthona, akkor is egyből levágtam volna.

A legszükségesebb holmikon kívül nem láttam mást. A legszemélyesebb dolog talán a könyves szekrényen sorakozó könyvek lehettek, de abban sem voltam biztos, hogy azok nem-e Julié.

Úgy képzeltem, hogy minden pontosan ugyanilyen lehetett akkor is, amikor beköltözött.

Vajon az, az oka, annak, hogy nem rendezkedett be jobban, hogy megszokta, hogy csak ide-oda dobálják?

A szívem fájdalmasan összeszorult erre a gondolatra.

Vajon, már most is arra készül, hogy a következő szemesztert máshol töltheti?

Nem kérdeztem meg, látszott rajta, hogy nincs jól, és elég most neki a havi baja, nem hiányzik, hogy még a lelkét is tönkre vágjam.

Tulajdonképpen, nem érdekelt hol lakik, elég volt az, hogy rendes körülmények között, és a nénikéje is... elég furcsa volt. Jó értelemben.

Amikor összebújtunk komoly önfegyelemre volt szükségem, a nevetése a lágy hangja mind arra sarkalltak, hogy közeledjek hozzá. De biztos voltam benne, hogy semmi olyasmire nem vágyik.

És ha őszinte akartam lenni önmagamhoz, az én lelkem is jobban élvezte most, hogy csak úgy voltunk.

Többször is benne lennék ebben a programban. Csak filmezni, kukoricával dobálni egymást... Beszélgetni, elmélyedni azokban a szemekben.

Amikor néztem már más gondolatok is környékeztek. Néhány emlék.

Én igyekeztem parancsolni magamnak, de könyörgöm! Legelőször is pont ugyanígy nézett rám. Szerintem ő nem is sejtette, hogy mennyire rabláncra vert csak azzal, hogy így nézett rám. Olyan reménykedve. Nem is tudom ez mit jelentett.

Aztán hirtelen már ott volt a karjaim közt, és megcsókolt. A fejemben két gondolat villogott, minden egyebet a háttérbe szorítva.

Akar, kíván engem... - és, hogy- Ettől kikészülök.

Viszonoztam a csókot, és képtelen voltam kordában tartani a vágyaimat ezért lehet, hogy egy kicsit sokat zúdítottam rá egyszerre.

Feléfordultam, és csókolgattam váltogatva, hogy erősen a nyelve játékára, vagy a puha nedves ajkára vágyom-e.

Aztán visszavettem, ez most nem az a helyzet volt, csak éppen a testem gondolta másképp. Elhúzódtam és felültem.

Gyerünk, haver! Higgadj le!

-Mi a baj? - kérdezte két könyökére támaszkodva, kicsit megemelkedve.

- Nem hiszem, hogy ezt most kéne.- nyögtem.

- Miért? - ült fel, - Így nem kívánsz?

Mi van?

Már felelni akartam, mire rájöttem, hogy ez a kis succubus, csak szívat. Rosszat, nem, inkább piszkosat sejtettem, ahogy az ajka széle elkezdett egy hihetetlenül izgató mosolyra húzódni.