Veled megéri

54. Jace

Csak lassan lépkedtem, és figyeltem a magasba nyúló zöld lombú fákat. Enyhe nyár végi idő volt, jól esett az az a szellő, ami gyengén játszott a fák leveleivel. Ahogy sétáltam most, egyedül, azzal a borzalmas szorongató érzéssel a gyomromban, a szívemben, felidéztem magamban az elmúlt két és fél évet.

Nem tervezetten hosszúra nyúlt Avery-vel a jegyességünk, amit most már bánok. De a lánykérést követő időszakban annyira felpörgött minden, hogy az esküvővel nem volt időnk foglalkozni.Szinte minden hétre jutott egy koncert, volt olyan hét, hogy több is. Bejártuk az egész kontinenst.

Az első időszakot rohadtul utáltam! Avery nem volt velem, és pár hónap külön élés után tele lett a tököm, és kértem, hogy adjon fel értem mindent. Sokat kértem, de hiányzott, és egy idő után nem éreztem értelmét az egésznek, ha ő nincs mellettem. Mi a francnak az a sok élmény, ha csak épp azzal nem oszthatom meg, akit szeretek?

 Jeff is ingázott, sok bulin nem is ő játszott, hogy Angelel lehessen. Megértette mindenki és ez rendben is volt így, Jeff apa lett. Mind örültünk neki! Őszintén, legtöbbször iszonyúan mart az irigység, hogy ő mehet, a családjával lehet, nekem meg maradtak az órákon át tartó beszélgetések, amik után mindig csak rosszabb lett. Hallani a hangját, de nem érinteni, kóstolni, elmerülni a lényében, felért egy kínzással.

Aztán már nem is bírtam tovább. Kértem, hogy jöjjön velem, legyen mellettem a turnén. Azt hiszem ő csak erre várt, mert azonnal beleegyezett, és már egy kész forgató könyve volt a munkájára nézve. Úgy sejtettem addigra már az irodában is felvázolt egy ilyen eshetőséget.

Barom voltam, hogy addig csak húztam a dolgot... Már előbb is velem lehetett volna!

Az egész év utazással, koncertekkel, bulikkal telt, ami kezdetben nagyon felszabadító volt, később viszont már baromira hiányzott az állandóság érzése. Pedig akkor még fogalmunk sem volt, hogy Roy mit szervezett nekünk a következő évre.

Az amerikai turné után, jött az európai, és egy percig sem engedtem felmerülni azt a lehetőséget, hogy Avery ne jöjjön velem.

Őszintén nem ismerek még egy olyan önző faszt, amilyen tavaly én voltam. Nem érdekelt, ha emiatt elveszti a munkáját, csak ne kelljen egyedül, nélküle lennem.

Fantasztikus élmény volt, tudom, hogy ő is élvezte. Szerette az európai országok romantikáját, a hangulatos városokat, a keskeny kacskaringós macskaköves utcácskákat. Ott több volt a magánéletünk, nem voltunk annyira szem előtt, és ki is használtunk minden szabad időt. Ő könnyen boldogult mindenhol, csodálatos volt a nyelvérzéke. Órák alatt képes volt ráhangolódni egy adott nyelvre. Sokszor fordult elő, hogy ő lett a tolmácsunk, azt hiszem ez is bejött neki.

Tavaly körülbelül háromszor utaztunk haza, leszámítva az év végét, ami rohadt kevés volt, mert tudtam, hogy mennyire hiányzik neki a családja. Nekem is hiányzott az enyém, de neki ott volt a kishúga. A szívem szakadt meg érte, amikor láttam őket a laptop előtt kommunikálni. Olyan kényszerű volt az egész, folyamatosan azt juttatta eszembe, hogy neki mindig is így kellett élnie. Távol a családjától, alig érintkezve. Ráadásul ez alkalommal én szakítottam el tőlük. De képtelen voltam lemondani róla. Egyszerűen kicsinált, még a gondolata is.

Aztán egyeztettem a bandával és Roy-al a következő, az idei, évet illetően, és megbeszéltük, hogy pihentetjük a turné dolgot és belekezdünk egy új albumba.

Tavaly év végén úgy tértünk haza a new yorki lakásunkba, mintha valami idegen helyre érkeztünk volna. Egybe a sok szálloda közül. Ezt az érzés meglovagolva érett meg a gondolat, hogy vegyek egy házat. Egy akkorát, ahol mind a kettőnk családjának lesz elég hely, akkor is, ha mindenkit egyszerre szeretnénk oda csődíteni. Volt ilyen tervem!