Veled megéri

53. Jace

Amikor elkezdett készülődni, már tudtam, hogy ma fogom megtenni.  Nem így terveztem, az apjától akartam elkérni, annak rendje és módja szerint, legalábbis ez kurva jól hangzott.

Eddig volt kész a nagy terv. Abba bele se mertem gondolni, hogy mi van, ha az apja nem adja vagy esetleg ő nem akar hozzám jönni…

Kurva élet!- sóhajtottam.

A gyűrűket azért magammal hoztam, a biztonság kedvéért, hátha adódik egy jó pillanat. De basszus rohadtul nem vágom, hogy milyen egy ideális pillanat a lánykérésre. Nem hiszem, hogy Avery igényelte volna a romantikus gyertyafényes szarságokat. Tőlem biztosan nem ilyenre számít. Lehet, hogy lett volna alkalom, csak mire eszembe jutott, már túl is voltunk rajta.

De most néztem, és azt akartam, hogy a világ úgy lássa, hogy hozzám tartozik. Azt akartam, hogy ezt más is tudja. Hogy mindenki tudja! A kicseszett média, ami kezdetektől fogva kóstolgatta, tudja meg az egész világ, hogy komolyan veszem őt!

Ja, ez így baromi eltökélten hangzott, aztán a kocsiban már azon merengtem, mi van, ha ő még rohadtul nem akar férjhez menni?   

- Ideges vagy a gála miatt? – kérdezte tőlem kizökkentve.

- Nem. – vágtam rá, és újra visszatértem a problémához.  

Mi van, ha neki ez is egy olyan elköteleződés, amit tehernek érez és ezzel csak elijesztem? Azt kurvára nem bírnám ki!

- Szeretnéd, hogy ellazítsalak? – a finom kis keze a lábamra siklott. Akartam, bármit is jelentsen ez az ellazítás. De tudtam, hogy ezt most csak az oldaná meg, ha már az ujján lenne a gyűrű.

Ránéztem, és eszembe jutott Jeff egyetlen tanácsa, amit adott.

Hát, vegyél egy gyűrűt!

Oké, az meg volt, és akkor most mi legyen? Hát kurva nagy segítség volt!

- Mi a baj? – kérdezősködött tovább, és tudtam, hogy nem sokáig fogja beérni a kitérő válaszaimmal.

- Nincs baj. – mondtam, hátha még nyerek egy kis időt, amíg össze szedem magam, és kitalálom mi a francot mondjak.

A kicseszett parton kellet volna megkérnem… A francba….

Kurva élet… és ha nem is tetszik neki a gyűrű? Honnan a francból tudjam a csajoknak mi tetszik…

- Neked jó most így, ami köztünk van? – böktem ki, de rögtön meg is bántam.

Hogy a faszba mondhattam ekkora baromságot?!

- Mit akarsz ezzel? – nézett rám ijedten.

Hát ez baromi jó…

- Neked már nem? –kérdezte.

Erre most őszintén válaszoltam, de csak rontottam a helyzeten.

- Már nem. – feleltem, ő meg mintha összezuhant volna.

Kurva jó vagy Jace, csak így tovább, te barom!

Vettem egy nagy levegőt és folytattam.