Veled megéri

6. Avery

Már akkor lángokban állt az arcom, amikor megérkeztünk Rozie-val, a gyomrom remegett, a szívem pedig össze-vissza vert.

Már az ajtóban Jace-t kerestem, de egyelőre sehol sem láttam. Attól az édes löttytől, egy kicsit ellazultam, de sokat azért nem használt. Főleg amikor megláttam az egyik asztalnál a társaságunkat. A tekintetem szinte azonnal össze akadt Brody-éval. Láttam, ahogy végig mért, halványan elmosolyodott. Máskor ez fel sem tűnt volna, de most tudtam, hogy ez mit jelent.

Imádkoztam, hogy ma még legyen normális és ne most akarjon színt vallani!

Oda sétáltunk hozzájuk, köszöntünk aztán leültünk. Katie kissé gyanakvóan méregetett, de lehet, hogy csak az üldözési mániám miatt képzeltem be.

Kicsit beszélgettünk sulis dolgokról aztán úgy döntöttem hozok valamit inni, legalább kicsit körül nézhetek, hátha Jace is megjött már, időközben.

Úgy láttam, nem hazudott, hogy hallhatom, a titokzatos zenekart, mert a színpadon már ott álltak készenlétben a hangszerek, a színpad előtt is sűrűsödött már a tömeg. Most kezdett elönteni valami jóleső melegség, mint mindig koncert előtt. Már vártam, hogy játszanak, de az se lett volna rossz, ha ő is itt lett volna. Igaz izgultam miatta, nem is kicsit, de ha vele lehettem volna az legalább az egyik problémámat megoldotta volna.

Akkor biztosan elkerülhettem volna azt, amit már sejtettem, hogy elkerülhetetlen lesz. Brody túl figyelmes volt, a közelemben akart lenni. Látszólag semmi extra de így, hogy tudtam, hogy tetszettem neki már nagyon egyértelmű volt, hogy hamarosan beszélni akar majd velem. Ráadásul elég sokat is ivott. Feltételeztem, hogy izgult, mert máskor mindig egy ésszerű határon belül maradt.

Kikértem egy üvegsört, majd lassan visszamentem az asztalunkhoz, de előtte még egyszer alaposan körbe néztem. Sehol sem volt. Lehet, hogy felültetett?

Amikor visszaültem, Aaron az egyik kedvenc könyvéből idézgetett, ami egészen véletlenül nekem is benne volt a top 5-ben. Ezért könnyen be tudtam kapcsolódni, és együtt nevetgéltünk rajta.

 Közben hallottam, hogy felvezetik a Disaster nevű zenekart, ennek nagyon megörültem, de mielőtt átjárhatott volna az a jó kis koncert előtti borzongás. Brody lépett mellém, már most elég ingatag volt. Sajnos ebben a percben szánta el magát

Ilyen az én szerencsém...

- Avery egy kicsit beszélhetnénk? – kérdezte és ott toporgott mellettem. Tudván a sorsomat felálltam és elhatároztam, hogy kíméletesen, de nagyon gyorsan leépítem. De azért előtte bepróbálkoztam egy kiskapuval.

- Ömmm, figyelj, nem lehetne egy kicsit később, mert kíváncsi vagyok erre a zenekarra!

Megvonta a vállát.

- Oké… - felelte.

Ennek viszont az lett az ára, hogy elindult velem a színpad felé, ami sehogy sem volt jó, de most mit mondhattam volna? Hogy menjen el?

Ezért inkább csak hagytam hadd jöjjön. Jaceről pedig kezdtem lemondani. De most nem hagytam, hogy a csalódottság eluralkodjon rajtam, egy klassz zenekar készült játszani, ha minden katasztrófa is lesz, ezt akkor sem hagyom, hogy bármi elrontsa!

Begázoltam a tömegbe, nem törődve vele, hogy a kísérőm velem tart-e. Aztán vártam, hogy elkezdődjön. A tömeg nagyobb volt, mint amit családiasnak lehet nevezni, de azért a hely befogadóképessége nem volt túl nagy, szóval a nézőtér bármely részéről jó rálátás nyílt a színpadra.

Aztán a zenekar végre felállt. Az első percben fel sem fogtam, csak amikor találkozott a pillantásunk. Az énekes, lehengerlő kék pillantása, az enyémmel. Ő gátlástalanul rám vigyorgott, majd a nyakába akasztotta a gitár pántját, és a mikrofon elé állt.