Veled megéri

13. Avery

Azt hiszem, jól sült el a tervem! Sokat gondolkoztam, hogy kellene összehozni a találkozót, mert abban biztos voltam, hogy találkozniuk kell!
Jose nagyon jól érti a szakmáját és tényleg van néhány olyan ismerőse, aki megtolhatná a szekerüket.
De ha csak egy számukat mutattam volna meg, nem hiszem, hogy tett volna nekik egy ilyen ajánlatot. Kellett a személyes találkozó, hogy lássa, hogy Jace milyen ember.
Kicsit remegett a kezem az izgalomtól, amikor megpróbáltam azt az átkozott kulcsot a zárba illeszteni. Hát nem ment elsőre... és azt is tudtam, hogy észrevette. De nem tette szóvá, szerencsére, mert különben a nap hátralévő részében csak bénáztam volna.
Amikor sikerült végre bejutni, ő csak csendben követett. Az előszobában levettük a cipőt és a kabátot, aztán a konyha felé mentünk.
-Kérsz valamit inni? - kérdeztem kicsit zavarban. - Van sör, kóla, kávé, víz, gyümölcslé...
-Látom készültél. - jegyezte meg vigyorogva. Piszok jól állt neki!
Ellenben éreztem, ahogy lángba borul az arcom.

Igen készültem. A délelőtt egy részét vásárlással, másik részét takarítással töltöttem, na meg azzal, hogy magamat valahogy rendbe hozzam.
-Jó lesz a kóla. - kegyelmezett meg.
Na, ezek után a következő jelenet is baromi ciki lesz, és nem azt fogja levenni, hogy milyen cuki, hogy mindenre gondoltam, hanem, hogy mennyire túl toltam a dolgot.
Szóval elővettem két üveg kólát és gondolom pipacsvörös arccal, kérdően néztem rá.
Erre megint elvigyorodott, de legalább látszott, hogy most próbálja némileg elfojtani, majd a bal kezemben lévő márkára mutatott.
Jó, ez egy sarkalatos kérdés, nem itt akartan bukni a napot, hogy egy pepsis srácnak coca kólát adok, vagy fordítva.
A szekrényből előszedtem nasit, és egy tálcára raktam. Jace közben közelebb jött hozzám és figyelte mit csinálok. A testem szinte remegett attól az átható nézéstől. Totál zavarban voltam.
Gyorsan elő vettem poharakat, és elkezdtem kiporciózni a kólát.
-Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem közben tőle, hátha túl lépek az iménti halál gáz szitun.
-Nem tudom... - mondta és közben a hátam mögé lépett, ujjával félre húzta, a hajamat. Ezután az ajkát éreztem, ahogy lágyan a bőrömhöz nyomódik, csókja után nedves hideg érzést hagyva. - Neked mihez lenne kedved? - kérdezte, lehelete meleg volt és bizsergető. Egy kicsit lejjebb csúsztatta az ajkát, úgy hogy közben érintse a bőröm, majd újabb csókot lehelt rá.
A köldököm tájéka összerándult.
Ekkor mást is megéreztem, történetesen, hogy túltöltöttem a poharat és a kóla most ott pezsgett a kezemen és a konyhapult lapján, egyre terjedő foltban.
-Basszus! Ne, már.. - bosszankodva a bénázásomon, ami úgy tűnik, csak össze jön, konyharuháért nyúltam, hogy felitassam, mielőtt lefolyna.
De Jace megelőzött, és a kifolyt kólára dobta, és feltörölte.
- Kösz. - mondtam csüggedten.
De nem válaszolt, hanem megfogta a derekam és a konyhapultra ültetett. Majd a két lábam mellett támaszkodva rám nézett.
- Miattam vagy ilyen feszült? - kérdezte simogatóan lágy hangon.
- Csak... zavarban vagyok, egy kicsit.
- Semmi olyan nem fog történni, amit nem akarsz! Ha akarod, csak filmezünk, vagy, amit szeretnél...
Nehéz lett volna neki elmagyarázni, hogy tulajdonképpen nem a szex az ami zavarba hoz, hanem ő. Kívántam, és akartam őt, és azt hiszem az volt a baj, hogy azt akartam, hogy neki is ugyanennyire kelljek.
De én már nem csak szexet akartam vele, de nem tudtam ő mit gondol a köztünk lévő dolgoról.
Az amit Katie mondott róla, amiket láttam a klubban és a véletlen elcsípett félmondatokból, a barátaitól, abból azt vettem le, hogy nem veszi komolyan a lányokat. Bármennyire is jól elvoltunk nem akartam hamis illúziókba ringatni magam. Egyáltalán semmilyenbe. Végre meg akartam bízni valakiben és szerettem volna ha ő lehet az.
De majdnem lehetetlen volt, tiszta fejjel gondolkodni, amikor olyan őszintének ható szemekkel nézett rám, és olyan közel volt hozzám.
Már a szeretkezés lehetőségének a gondolatára is elöntött a forróság.
- Oké. - mondtam és látszott, hogy más válaszra számított.
De bólintott, és egy lépéssel elhátrált.
Hát nem éppen ez volt a célom...
-Akkor mit szólnál, ha kezdetnek zenét hallgatnák?
Lecsúsztam a pultról és kicsit csalódottan, hogy még csak meg sem csókolt, gyorsan és ezúttal odafigyelve a tálcára pakoltam a kellékeket, azután elindultunk a szobám felé.