Veled megéri

16. Avery

Az előző este fényében nem sok jóra számíthattam, az, aznapot illetően sem. Pedig úgy volt, megint átjön és nálam alszik. Ez most egyértelműen bukó volt!

Szinte meg sem lepődtem amikor jött tőle egy üzenet. Egy üzenet. Még csak nem is hívás...

Szia!

Valami közbejött, nem tudok ma átmenni hozzád. Azt sem tudom egyáltalán akartad-e volna...

Számítottam rá, de attól még nagyon rosszul esett. Mert a remény végig ott bujkált, hogy mindegy mi volt, átjön, megbeszéljük, és majd mintha, mi sem történt volna, tovább nézzük a Futuramát.

Ráadásul az üzenete annyira volt informatív, mint egy pirítós.

"Valami közbejött" ez megint csak az, amiből kiderül, hogy továbbra sem akar velem semmit megosztani. Ha akarna, nem azt írná, hogy valami!

Minél többször átolvastam, annál szomorúbb lettem.

Hogy csesződhetett el ennyire ez az egész?!

Nem is volt kedvem kikelni az ágyból a konyhából hoztam fel egy tál zabpelyhet, visszafeküdtem az ágyba és benyomtam egy sorozatot, ami volt annyira érdekes, hogy lekösse a figyelmemet, csak az a folyamatos szorítás a gyomromban, emlékeztetett rá időnként, hogy szar minden. Így ment ez kettőig, amikor is újból megéheztem. Szerencsére Juli nem volt itthon, ezért nem kellett neki magyarázkodnom, Jace miért nincs velem, és miért nem vagyok a helyzet magaslatán.

Estig mást se csináltam, csak bámultam a képernyőt aztán mielőtt elaludtam volna, kinyomtam a telefonomat. Ha eddig nem jutott eszébe keresni, akkor már esélye se legyen.

Duzzogva vergődtem egy darabig aztán elaludtam.

Vasárnap reggel az volt az első dolgom, hogy izgatottan vissza kapcsoltam a telefont, kíváncsian várva vajon eszébe jutottam-e.

Volt tőle két hívásom és egy üzenetem. A dühöm eddigre már némileg csillapodott, két éjszaka elég volt az agyamnak, hogy nagyjából helyesen kezelje a dolgot.

Megnyitottam a üzenetet, és egy kicsit csalódottan láttam, hogy elég tömör.

Azt vártam volna el, hogy megmagyaráz mindent.

Haragszol?

Olvastam felindultan.}}

Igen basszus haragszom!

Sóhajtottam egyet, és törtem a fejem, hogy mit írjak vissza. Most már muszáj volt, mert az előző üzenetét lógva hagytam. Haragudtam ugyan, de szerettem volna, ha túl lendülünk ezen már végre.

Ha ő nem is, én lehetek őszinte.

Igen, most egy kicsit haragszom, és nem igazán értem, hogy mi volt ez az egész! Nem akarsz velem beszélni, lemondod a találkozónkat...

Elküldtem, majd újra átolvastam. Szomorúan állapítottam meg, hogy ez olyan volt, mint egy útjelző tábla, amire az volt írva szakítás. Pedig még alig jártunk.

Akkor ennyi lett volna? Csak erre kellettem neki, néhány estére, és már rám is unt?

...Jace nem szokott senkivel sem, járni, ezt jobb, ha tudod...- csengett most vissza a fülembe Katie hangja.

Tényleg igaz, amit mindenhonnan hallok, hogy Jace Hill nem olyan srác aki barátnőt tart.

Holnap a sulidhoz megyek és megbeszéljük! Mikor végzel?