Veled megéri

49. Avery

Együtt ragadott el minket a zene felszabadító ereje, ahogy velem volt egyik kezét a hasamon pihentette közben hallottam, ahogy ő is énekli a zenekarral a számaikat, ahogy a többi rajongó.

Most hihetetlenül jól éreztem magam vele, most olyan volt, mintha csak egy átlagos pár lettünk volna. Még mindig kicsit furcsa volt az a sok figyelem, ami körbevett minket. Nekem még nem volt időm hozzászokni, és néha nagyon rosszul éreztem magam miatta. De most még ennek is csak az előnyeit élveztem. Jace minden mozdulatából áradt a védelmezés és az, hogy mindenkivel tudassa,  hogy én, csak neki létezem.

És így is volt, mindenem felett rendelkezhetett, neki akartam adni az egész életem, minden kívánságom és vágyamat meg akartam osztani vele, az övéit pedig teljesíteni akartam.

Nem tudtam milyen élet vár ránk, hogy milyen lesz ha Jace turnézni indul, ha el kell válnunk egymástól, megint. Most már nem lennék képes elszakadni tőle. Hosszabb időre semmiképpen. A szívem már ott van, ahol ő is. De fogalmam sincs, mit hozhat még a jövő…Lehetnek még nehézségek. Akkor is, ha most még minden tökéletes.

 Aztán Corey Taylor felhívta a színpadra, én meg vigyorogva ott maradtam és vártam mi fog történni. Körülöttem az emberek teljesen be voltak tőle zsongva. Akik közvetlenül mellettünk voltak és felismerték azt hitték, hogy csak, ő is a koncertre jött, de amikor elkezdett énekelni egyszerűen megőrültek érte.

Olyan erő volt a hangjában és olyan kisugárzása, ami minden emberre lehengerlően hatott. Kivétel nélkül! És aki ezt tagadta, az hazudott!

A gondolat is szédített, hogy az a dögös férfi a színpadon, az enyém. Csak az enyém! Körbe néztem és mindenkin láttam az elragadtatást.

Rohadtul büszke voltam rá!

Aztán rájöttem, hogy Jace baráti társaságából más is eljött a koncertre. Láttam ahogy Brick tör utat felém. Nem kedveltem őt, és most a biztonságérzetem kezdett szerte foszlani. Brick valahogy mindig megtalálta azokat a pillanatokat, perceket, amikor Jace nem volt velem, vagy nem figyelt és egy érthető gesztussal a tudtomra adta, hogy az ő ágyában volna a helyem.

Alattomosnak, tolakodónak és túl veszélyesnek tartottam. Nagyon féltem tőle, hogy egyszer megkeveri, majd a dolgokat Jace és köztem.

Azok után ami Jimmyvel történt próbáltam magam a lehető legtávolabb tartani magam a barátaitól. Nem úgy, mint Brick magát, tőlem.

Még azok után sem hagyott fel a próbálkozásokkal amit, hallottam Jeffnél. Amikor figyelmeztette, hogy Jace féltékeny.

Nem tudtam hova tenni, a Brick féle embereket, és azt sem igazán értettem Jace miért lóg vele. Abból, hogy folyamatosan kikezd a barátnőjével számomra kiderült, hogy nem a barátja.

Brick hamar hozzám ért és máris a kezét a derekamon éreztem, talán kicsit lejjebb is mint kellett volna.

Pedig én csakis Jace-re akartam figyelni.

-Szia Gyönyörűm! Hill magadra hagyott?

-Úgy tűnik. – feleltem vissza tömören, hátha veszi a lapot.

- Majd addig vigyázok rád én! – mondta és a keze máris lejjebb csúszott.

Élesen fordultam felé a kezét pedig eltoltam.

-Kösz, de inkább ne!

Mi a fenéből hitte azt, hogy nekem az majd bejön, ha letapizza a fenekem?!

Mi a fenéért hiszi azt, hogy hozzám érhet?

Miért hitte, hogy ami Jace-től jól esett arra neki is felhatalmazást adok.