Veled megéri

12. Jace

A parkolóban vártam a kocsinak dőlve, hogy megérkezzenek. Nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy voltam már nyugodtabb is. Nem az ebéd miatt izgultam, tudok kezelni két másik felnőttet, sokkal inkább az volt a feszültség forrása, hogy magamat tudom-e.

Nem igazából voltak barátnőim… Olyanok, akiket én annak neveztem volna. Avery előtt, csak csajok voltak… Nem tudom miért alakult így, hogy hol esett bele a fene, de most máshogy éreztem. És szerettem volna, ha ez működik. De őszintén fogalmam sem volt, hogy kell jól csinálni. Őt nem akartam megbántani! De ahogy Jimmy rávilágított én általában elkúrom ezeket a dolgokat.
Eddig még az sem került szóba, hogy egyáltalán járunk-e.
Mivel eddig eszembe sem volt kapcsolatba bonyolódni, zsigerből kerültem ezt a témát.
És most mégis ezen kattogtam!
Nem csak én nem hoztam ezt fel, de ő sem. Ebben is különbözött, mindenki mástól. Szóval fogalmam sem volt mit gondol erről, hogy ő mit akar.

Begurult egy Jeep, a parkolóba, figyeltem ők érkeztek-e meg. A szívem nagyot dobbant, amikor megláttam Averyt telefonnal a kezében kiszállni. A szemeimet szinte cirógatta a látvány. Combja közepéig érő kék lenge ruha volt rajta. Le sem tudtam venni a szemem a gyönyörű lábairól. A piszkos fantáziám már itt meglódult, de még éreztem magamban az erőt, hogy kordában az ösztöneimet. A bőr kabátjára hullámosan hullott a haja. Nagyon csinos volt, simogatta az önérzetemet, hogy nekem csípte így ki magát.

Itt vagyunk!

Jött az üzenet tőle.

Látom! :)

Írtam vissza neki, majd figyeltem, ahogy felemeli a fejét és keresni kezd,. Addig nem mozdultam, amíg meg nem látott. Akkor elnyomtam magam a kocsitól ő meg elindult felém. Félúton találkoztunk.
-Szia! - köszönt mosolyogva, de úgy hallottam kicsit bátortalanul.
Miattam?
-Szia! - mondtam én is és most már azt is láttam, hogy a szemei szexin ki vannak húzva.
Avery az a típusú lány volt, akinek egy grammra se volt szüksége, ezekből a nyavalyákból, mert anélkül is hihetetlenül szép volt. Általában nem is nagyon rajongtam a túl sok sminkért.  Avery sem esett túlzásba, és el kellett ismernem, hogy ez is nagyon jól állt neki.
Baromira örültem, hogy rúzzsal nem bajlódott, mert annak a fele rajtam kötött volna ki, és nem hiszem, hogy állt volna.
Viszont most meglegyintett az első probléma, hogy a rokonai körében engedélyezett-e a csók.
-Köszi, hogy eljöttél! Néha olyan gázosak ezek az ebédek... - sandított sötéten a gerlepárra, akik már most egymás karjai közt tekeregtek. El tudtam képzelni mire gondol.
- Nincs mit... - feleltem azután egy másodpercig még egymásra meredtünk én beleolvadtam a meleg barna pillantásába. Aztán megfordult és elindult Juliék felé, nekem pedig iszonyatos hiányérzetem támadt. Gyorsan utána léptem és vissza húztam.
-Megcsókolhatlak?
Úgy döntöttem, kérdezek, az egyszer már bevált!
- Máskor ezért nem szoktál engedélyt kérni. - mosolyodott el, szerintem csak beképzeltem, de úgy tűnt, mintha egy kicsit meg is könnyebbült volna.
- De máskor nincs is ott a nagynénéd... - jegyeztem meg.
Erre felém libbent, szabályosan a karjaim közé, és egy olyan csókot kaptam tőle, hogy komoly erőfeszítésembe tellett, hogy ne markoljak rá a fenekére, és ne szorítsam magamhoz.
Lesznek még itt gondok...
Amikor elhúzódott, színtiszta huncutság játszott a szemében.
Hirtelen olyan birtoklási vágy tört rám, ami eddig elkerült, és most nem is nagyon tudtam, mit kezdeni vele.

Ő előre ment, én pedig követtem, és nem túl feltűnően megfigyeltem, hogyan mozdul a kék anyag a formás hátsóján.
- Helló! – köszöntem amikor a Jeep mellé értünk.
-Szia Jace! - viszonozta Juli vigyorogva. - Hadd mutassam be a kedvesemet.
-Szia! - nyújtotta a kezét felém a pasas. A hangja meglepően barátságos volt. - Jose Coll.
-Jace Hill. –mondtam, azután kezet ráztunk.
-Jól jegyezd meg ezt a nevet Jose - csicseregte Avery - mert lehet, hogy egyszer te felelsz majd a hangzásukért.
- Zenélsz Jace? - kérdezte felcsillanó szemmel Jose.