Veled megéri

39. Avery

Utáltam, hogy nem tudtam hová menekülni az érzéseimmel, hogy egy kis időre megengedjem magamnak, hogy szétessek. Nem sírhattam, mert nem tudtam volna megmagyarázni, de belülről annyira feszített, hogy majd szét hasadtam. Nem volt egy átkozott zug a városban, ahol magamra maradhattam volna. Egy kis otthonos menedék, aminek a képzeletemben olyan illata volt, mint Jace-nek. Ami olyan megnyugtató volt és meleg, mint az ölelése.
Soha nem kellett volna találkoznunk! Soha nem kellett volna beleszeretnem! Akkor most tudnám értékelni a kifogástalan barátomat.
A rohadt életbe!
Még rá se gyújthatok, mert Matt utálja a cigi szagát. Pedig most jó lett volna egy kicsit kiengedni a gőzt. De semmi olyat nem akartam csinálni, ami lebuktathatott volna. És azt biztos nem hitte volna el, hogy a várandós barátnőm mellett dohányzom...
Sokáig bolyongtam mire haza evett a fene. Nem mondhatnám, hogy gondolkodtam, próbáltam kiüríteni a fejemet. Elengedni a bennem zakatoló gondokat. Matt már otthon volt, amikor én is hazaértem.
Még egy kicsit morcos volt a vitánk miatt, de ő már túl akart rajta lépni.
- Soká jöttél? Jól érezted magad?
Már készen volt a hazugság, amit gondosan kívántam tálalni.
- Igen, jó volt látni Roziet. Rég találkoztunk. Volt mit megbeszélni. - mondtam és rámosolyogtam. Nagyon undorodtam magamtól.
- És?
- Mi és? - kérdeztem vissza.
Ő meg rám mosolygott.
- Mesélj...
Reméltem, hogy ezt nem kéri, de számoltam ezzel az eshetőséggel is, ezért előadtam neki egy kitalál délután részleteit. Ő figyelmesen hallgatott, teljesen higgadtnak tűnt, de valahogy mégis az a furcsa szorító érzésem támadt, hogy tudja, hogy hazudok.
Az is csak erősítette a gyanúmat amit ez után mondott.
- A holnapi koncertet mi lenne, ha kihagynánk?
Csak pislogtam rá, hiszen ő adta a szavát, hogy mindenképp elmegyünk. És akárhogy is alakult Jace-el, én el akartam menni. Legalább egy nyomorult koncertjükön ott akartam lenni. Élőben átélni azt az izgalmas borzongást, ami a videókból nem jött át.
- Miért? - böktem ki. Pedig a válasz nyilvánvaló volt, ha Matt sejtette, hogy Jace-el voltam.
- A főnökömtől is kaptam két jegyet. - mondta - egy szimfonikus koncertre. Szeretnék, hogy elmenjünk...
Én nem akartam!
- De ezt, már megbeszéltük. Jace-nek is azt mondtad, hogy ott leszünk...
- Hill észre sem fogja venni, ha két emberrel kevesebb lesz... - próbálkozott.
És nem tudom, hogy direkt ez volt-e a célja, de elevenembe mart. Igen valószínűleg Jace-nek fel sem tűnik, ott leszek-e vagy sem. A gruppik majd elszórakoztatják...
- Én el akarok menni Matt! - kardoskodtam. - Nekem fontos ez a koncert.
- Tudom, hogy szereted a Disaster-t, de eddig egy koncertjükre se akartál menni.... Miért épp most?
- Pont azért, mert eddig nem voltam! Amióta befutottak egy koncertjüket sem láttam, és most el akarom menni!
Láttam, ahogy Matt arca megkeményedett, a száját pedig szorosan összezárta, és tudtam, hogyha mondott volna valamit az mi lett volna.
Hill miatt?
De nem mondta ki, talán ő sem akarta hallani a választ.
- Jó Avery... - mondta keményen - Akkor menj el, de nélkülem.
Ha azt hitte ezzel visszatart, hát tévedett. Maradnom kellett volna és elmenni smúzolni a főnökével, de ehelyett felhívtam Monicát.
- Szia Moni! - közben Matt-et néztem. - Holnap este ráérsz?
- Attól függ... Mini golfhoz nincs kedvem. - felelte.
Mikor hívtam én mini golfozni?
- Koncert? Van egy szabad jegyem.
-A szimfonikusok? Kösz, azt is kihagynám!
- Disaster.
-Disaster?!- kérdezett vissza - Honnan van neked egy szabad jegyed, a koncert előtt egy nappal?
- Matt-et nem érdekli.
- Oké! Lestoppoltam! Jééézusom! Ez komoly? Csak szívatsz ugye?
- Teljesen komoly.
- Basszus! Basszus! Basszus! Nem hiszem el!- sikított bele a telefonba, amit én messzire tartottam a fülemtől.
Elmosolyodtam, így legalább olyannal megyek aki ugyanannyira fogja élvezni, mint én.
Matt, viszont nem volt boldog, ami aznap nekem megfelelt. Tudom, hogy szemétség volt így éreznem, de örültem neki, hogy nem közeledett. Nem bírtam volna elviselni, ha hozzám ér, ha szeretkezni akar velem. Aznap nem.
Másnap ő előbb elment, mint én, így legalább nyugodtan készülődhettem. Benyomtam a Disaster számait, feltekertem a hangerőt, bontottam egy cherryt és miközben elszopogattam az édes csajos löttyöt, összekészülődtem.
Egy combközépig érő fekete szoknyát vettem, nem szűk fazonút utáltam, ha felcsúszott és mindig húzogatni kellett. Felülre egy rövid szintén fekete kicsit átlátszó felsőt vettem. Alá pedig nagyon szexi fehérneműt. Sminkeltem, csak mértékkel, de azért hatásos lett,a hajamat szabadon és egyenesen hagytam. Magamra kaptam pár kiegészítőt, és készen is álltam. Már nagyon régen megterveztem, hogy mit veszek fel, ha egyszer lesz bátorságom elmenni az egyik koncertjükre. Ha Matt is velem tartott volna, biztosan szolidabban öltözködök, de mivel nem jött, lehettem önmagam.
Moni is kicsípte magát, de amikor meglátott leesett az álla.
- Te, figyelj, Matt elengedett így otthonról? - kérdezte köszönés helyett.
- Nem volt otthon. - közöltem nevetve. A hasamban már fickándozott az izgalom.
Disaster koncertre megyek!
- Nagggyon dögös vagy! - mondta, nekem pedig jól esett a dicséret.
Sokan voltak már a helyszínen, mi is haladtunk a tömeggel, aztán amikor bejutottunk, azonnal ittunk egyet Monival.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok.
- Hát én sem! - feleltem őszinte izgalommal.
- Honnan a fenéből szereztél te jegyeket? Már legalább fél éve nem lehet kapni sehol.
Nem akartam elmondani, neki honnan van, ezért csak annyit mondtam, hogy egy ismerőstől.
Körülbelül fél óra telt el, a koncert kezdéséig és ez idő alatt megállapítottam, hogy a ruhám talán egy kicsit túl merész lett, mert többen is megpróbáltak felszedni.
Monica már csak nevetett rajtam.
Aztán a csarnok elsötétedett, majd kék fény borította be, a közönség elcsendesedett és figyelt.  A színpadon még sötétség volt, amikor megszólaltak az első hangok, és nem lehetett tudni, hogy melyik számmal kezdenek. Aztán amikor a gitárjáték összeállt az ismerős dallammá, én ugyanúgy sikítottam és ugráltam, mint a többiek.