Veled megéri

52. Avery

Felébredtem és jólesően nyújtózkodtam, de kelletlenül vettem tudomásul, hogy Jace helye már üres. Nem szerettem így ébredni.

Magamra kaptam a hálóingemet ami az éjjel valahogy lekerült rólam. Nem is értem... Nem, igazából azt nem értettem, hogy az előző napunk után, hogy volt még erőnk, az alváson kívül bármi másra.

Este, a bandával egy kicsit felöntöttünk a garatra, egy közeli klubban. Az elmúlt három napba megpróbáltuk a lehető legtöbb programot belezsúfolni, azt hiszem, sőt egész biztosan túlzásba estünk.

Jace megmutatta nekem a látnivalók egy részét, de túl sok minden volt, nem lehetett mindent egyszerre letudni. Aztán a banda is megérkezett, velük is voltunk, de most úgy éreztem, hogy ma, már nem akarok semmit sem csinálni. Érdekelt Los Angeles de nem most. Félve botorkáltam ki a nappaliba, mert nem tartottam jó jelnek, hogy ő már nincs az ágyban mellettem. Arra készültem, hogy Jace már az aznapi programtervet állítja össze.

-Jó reggelt! - mondta mosolyogva.

A kanapén volt elnyúlva és a telefonját nyomkodta.

- Szia! Mit csinálsz itt? - kérdeztem fáradtkás hangon, de akkor észrevettem, hogy az étkező asztal meg van terítve, és tele van mindenféle ínycsiklandozó illatú finomsággal.

A gyomrom elégedetlenül kordúlt egyet.

Jace felpattant és az asztalhoz terelt. Nem mintha kellett volna, a lábaim maguktól is tudták a dolgukat.

Miután leültem a szememmel faltam a látványt, és míg eldöntöttem mit is szeretnék reggelire, bátortalanul megkérdeztem.

- Mára mit terveztél?

- Csupa finomságot... - mosolygott.

A reggeliből ítélve ezt el is hittem, de nem igazán tudtam mire is gondol pontosan.

Ma délután volt esedékes a díjátadó és tudtam, hogy addig többet kell készülődnöm, mint amennyit általában szoktam. Nem szerettem volna megcsúszni és emiatt, máris befeszültem.

- Reggelizzünk meg, aztán vázolom a tervet.

Kezdtem félni...

-Fent vagy a neten. - közölte minden átkötés nélkül.

-Ezt, hogy érted?- pillogtam.

- A Venice beachen a srácok készítettek egy videót.

-Mi?? - kérdeztem és a szívem biztos, hogy megállt egy pillanatra. Ha ezek a kölykök feldobták a netre ahogy szerencsétlenkedem akkor biztos, hogy elsüllyedek szégyenemben.

Jace, csak vigyorgott, és elém rakta a telefonját majd elindított egy videót. A szívem már a torkomban dobogott, a várható megaláztatástól.

Valójában nem csak én szerepeltem a videón, hanem mindannyian, Jace és a srácok is. Egy kedves kis összeállítás volt a délutánról, egyáltalán nem kiélezve az eséseimre.

Úgy láttam, hogy Jace már kommentet is írt hozzá.

Ha legközelebb LA-ben járunk, újra gurulhatnánk együtt! 🤘

Ezen elmosolyodtam, de ha így lesz biztos, hogy én is elkísérem. Persze, ha nem találja égőnek, hogy csak ott csetlek-botlok körülötte.

- Szóval, Rocksztár avass be! Mivel készültél mára? - kérdeztem a kávémmal a kezemben.

- Mit szólnál, ha egy masszázzsal indítanánk... Utána pedig a díjátadóig kényeztetnélek?

Hogy mit szólnék?