Veled megéri

14. Jace

Nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire feszeng a közelemben.

Igazából édes volt, ahogy vacakolt az ajtónál, aztán amikor kiöntötte a kólát.

Az utóbbiért vállalom a teljes felelősséget, szándékosan akartam hergelni.

Mondhatnám, hogy nem tehetek róla, de az igazság az, hogy egy pillanatra megfeledkeztem az önkontrolról, azután meg magával ragadott a hajának és a bőrének illata.

Még szerencse, hogy a kólás eset miatt még időben észbe kaptam, mert ha valami nem zökkent ki, az ágyig se jutottunk volna. Még ott helyben a pulton elkezdtem volna kényeztetni.

Az a ruha telitalálat volt, rendesen beindította a fantáziámat. Ahogy rásimult a derekára, onnan követte a gömbölyű fenekének a vonalát. A gombokról nem is beszélve amik utat nyithattak volna, azokhoz a szédítő cicikhez. Alig vártam hogy elkezdjem kigombolni.

Kurva nehéz volt így tartani magam a szigorú elképzeléseimhez. Pedig én igyekeztem! Csak nem eléggé...

Aztán az a szám, totál kiverte a fejemben a biztosítékot. Amikor önként az ölembe mászott, már lemondtam az újonnan felhúzott elveimről. Minden kikapcs és csak ő létezett, a falnivalóan édes csókja a teste finom részletei, amik mintha csak azért mozdultak volna, hogy minden érzékszervemet készenlétben tartsák.

Ott volt ő, ez a tökéletes tünemény aki készséggel adta nekem mindenét. És én el akartam venni mindent, amit felajánlott, de nem így. Nem úgy, hogy nem adok, cserébe semmit.

Neki mindent meg akartam adni amit másnak nem adtam. Azt akartam, hogy bízzon bennem, hogy ha rám néz, engem lásson, ne csak a sallangokat. Őszinte akartam vele lenni, és ha magammal is, akkor szerelmet akartam. Ha ránéztem az időnként, olyan kétségbeejtően elveszett arcára tudtam, hogy az övé vagyok.

Senki nem kavart még fel bennem ennyi egyszerre édes és fájó érzelmet. Minél több időt töltöttem vele annál erősebben éreztem ezt.

Amikor megkérdezte, hogy én szeretném-e? A szívem fájdalmasan zuhant össze, mert azt akartam hogy, ő mondja ki.

De az a csók felért ezer szóval!

És most, hogy ott voltam vele, olyan rohadtul csodás volt minden!

Ő, a pillanat, a halk szuszugása, az illata, még a napfény is, ami a hajszálain csorgott végig.

-Szóval akkor egy pár vagyunk... - szólalt meg először ő, huncut mosollyal a szája sarkában.

- Bizony gyönyörűségem.

-Jó akkor, most csak ide fekszem és élvezem, hogy egy rockzenész barátnője vagyok. - mondta nevetve és hátradőlt az ágyon.

-Élvezd csak! - mondtam, majd felültem, és az ágy mellé csúztam. A csípőjét megragadva az ágy széléhez húztam, ettől önkéntelenül behajlította a lábát talpát megtámasztva az ágyon. A lába közé nyúltam és végig simítottam rajta. A csipkebugyijának az anyaga át volt nedvesedve.

Tökéletes...

-Nem így gondoltam! - nevette.

Pontosan tudtam, de ezzel még tartoztam! Minden úgy történt, ahogy korábban már elképzeltem, de a fantáziám nem volt elég élénk ahhoz, hogy ezt az élvezetet hűen visszaadja. Azt a nyögésbe fulladó kacajt amikor gyengéden megharapom, azt a kérlelő nyöszörgést amivel többet követel, azokat a sóhajokat amik a nyelvem játszadozásait kísérték, és az orgazmus elnyújtott hangos nyögését felvezették. Ez mind túl valóságos volt és gyönyörteli ahhoz hogy csak úgy el tudjam képzelni. Lábait összeszorítva pihegett az ágyon.