𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟒. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

- Én ezt nem hiszem el! – kiáltok fel idegesen, aztán teljes erőből a szemközti falnak vágom az összegyűrt papírt. – Ez egyszerűen lehetetlen! A fenébe!

- Édes kislányom, megtudhatnám kiborulásod okát, még mielőtt széjjel vered az egész lakást? – szegezi nekem a kérdést az anyám, miközben megkavarja a levest.

- Beadtam az önéletrajzomat néhány helyre, és mindenhonnan visszautasítottak – temetem a fejemet a kezeim közé. – Arra a papírra voltak felírva a cégek nevei, de mindet le kellett húznom.

- Nem próbálod meg újra?

- Teljesen felesleges – fordulok a laptopom felé. – Hallgasd, miket írtak vissza! „Sajnáljuk, de nem áll módunkban foglalkoztatni Önt sem most, sem később." Aztán itt van ez is. „Sajnáljuk, de mi nem veszünk fel könyvelőt. Téves címre küldte az emailt." Na, persze. Én küldtem rossz helyre.

- És a többi?

- Azokat nem akarod hallani, mama, hidd el – felelem, aztán lecsukom a laptopot. – Azért nem vesznek fel, mert Rossi vagyok. Abból az átkozott pékségből is azért küldött el a tulaj, mert meglátta a nevemet a CV-n. Addig a pillanatig nagyon örült, hogy talált embert a munkára, aztán meg felszólított, hogy távozzak.

- A razzia miatt? – kérdezi az anyám, miután megkóstolja a levest.

- Igen, azért. A hír elterjedt, mint a pestis, szóval már mindenki tudja, hogy a papa a Crimsonban dolgozik és hogy kihallgatták. Így sosem lesz munkám!

- Fel a fejjel, Cami! Ez csak átmeneti állapot – legyint egyet. – Minden csoda három napig tart. Hidd el, ha egy hét múlva megint megpróbálod, akkor már tárt karokkal fognak várni.

- Én ezt erősen kétlem. Nagyon is jól tudjuk, hogy mi folyik a városban. Az a nő is megmondta a hírekben, hogy küszöbön a háború. Ennek nem lesz vége egy hét alatt.

- Az emberek félnek és ez természetes.

- Ti is? – nézek kérdőn az anyámra.

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De a famigliához tartozni ezt is jelenti.

- Szóval mi is célpontok vagyunk – sóhajtok fel. – Ez egyre jobb!

- Nem azt mondtam, de az emberek bűnösöket keresnek azért, amik történnek. És mivel mi a Morelliknek dolgozunk, márpedig ők, vagyis leginkább James van az egésznek a központjában, persze, hogy minket is vele vesznek egy kalap alá.

- Mondd csak, mama, apa akart a Crimson könyvelője lenni, vagy kötelessége volt?

- A nagyapád Salvatorénak dolgozott az első perctől kezdve. Amikor kiderült az iskolában, hogy Marcónak is van esze a matekhoz, úgy döntött, hogy tovább tanul és ő is könyvelő lesz. Végül is nem lett volna muszáj neki a kaszinóban munkát vállalni, mert nem tudom, emlékszel-e, de előtte egy másik cégnél alkalmazták. Aztán nagyapád meghalt és apád ideiglenesen beült a helyére. Aztán meg ott is maradt.

- Tehát akkor nem kényszerítették?

- Dehogy! Apád nagyon szereti a munkáját, amiből a Crimsonban van elég.

- Ugye, igazat mondtak a szövetségiek? – kérdezek rá, ha már úgyis ennyire belemerültünk a témába. – Mármint a pénzmosásról?

- Nézd! – ül le mellém anyu, két kezemet az övéi közé fogja és a szemembe néz. – Azt beszéltük meg, hogy minél kevesebbet tudsz, annál jobb. Te is beleegyeztél, így nem avattunk be mindenbe, csak, amibe feltétlenül muszáj volt. Mivel azzal tisztában vagy, hogy az alvilág részesei vagyunk, így azt hiszem, elmondhatom, hogy igen; a kaszinóban pénzmosás folyik, az apád pedig úgy oszt és szoroz, hogy azt az illetékes szervek ne vegyék észre.